Elmebetegek hálójában
Azzal már nem mondunk újat, hogy eldurvult a közbeszéd, amely egyre agresszívebb és alpáribb. A politikában és a sajtóban, a közösségi médiában özönlő hőbörgésen túl mégis talán a legvisszataszítóbb a kultúrának nevezett, tömegeket lázító, „ízfokozó” performansz, amit egyesek a színpadon művelnek. A világot jelentő deszkákra, amelyek a könnyűzenének is helyet adnak, egyre inkább feltülekedik a legdurvább, legócskább trágárság. És ez szomorú dolog.
Kiáll az ifjú titán a színpadra, és – éneklés után, néha helyett – politikai szövegeket gajdol. Arról, hogy „ha majd felakasztjuk, küldök neki egy puszit”. Az akasztott ember természetesen Orbán Viktor miniszterelnök. Akit – mivel Magyarországon tudvalevően diktatúra van, és a szólásszabadságot két lábbal tiporja a kormány – szabadon lehet bárkit ócsárolni és átkozni. Azt a hatalmat, amelynek gyakran a lázongók a tenyeréből esznek. Nincs is ennél jobb hecc a Kárpát-medencére sütő nap alatt. Az elmebeteg pedig, aki ezt elkövette, élvezi, hogy önfeledten ujjong az ifjúság, és mekkora sikere van az ő „művészetének”. Leginkább persze annak örül, mennyi pénzt hoz neki a konyhára az aljas uszítás.
Talán nem is lenne ezzel akkora baj, ha ez a kificamodott ízlésű iparág meghúzódna az őt megillető helyen: valami eldugott klubban, pincében, romkocsmában, ahová való (bár leginkább sehová sem való). Hanem ez a közízlést deformáló, vagy attól deformálódó (?) ízléstelenség egyre nagyobb tömegeket érint. A „mocskos Fidesz” rigmusa ugyanúgy hallható a Tabánban, a debreceni Nagyerdőben, a felvidéki Gombaszögön vagy kincses Erdélyben, és egyre terjed, mint amikor átszakad a zagytározó, és kiömlik belőle a mérgező trutyi. Nem is magával a zenével van a baj, hiszen például a sokat szidott Majka-dal, a Csurran-cseppen valóban élvezhető zene, hanem amit járulékos üzenetként a végéhez „komponált” az előadó (virtuális kivégzés a pisztolyt helyettesítő mikrofonnal), annak talán az ügyészségen lenne a helye. Vagy a kijózanítóban. De leginkább valamelyik klinika elmeosztályán.
Szó se róla, ez sem magyar specialitás, hiszen az erőszak világszerte terjed, különösen a fékezett habzású demokráciákban, amelyek liberálisnak képzelik magukat. Amikor Robert Fico miniszterelnököt majdnem meggyilkolták, a liberális ellenzék azonnal zsizsegni kezdett, és el akarta mismásolni a felelősséget. Mert szerintük természetesen „Fico kezdte”. Vagyis csak azt kapta vissza, amit előidézett. Szerintük.
Ők nem tehetnek semmiről, a tüntetéseiken ugye a híveik nem lóbáltak akasztófát, és nem küldtek fenyegető üzeneteket. Trump elnök ellen, miután sikertelenül próbálták a legképtelenebb, koholt vádakkal félreállítani, háromszor próbáltak merényletet elkövetni. Csoda, hogy túlélte. Andrej Babiš volt (és reményeink szerint leendő) cseh kormányfőt mankóval ütötte le nemrég egy felbőszült alak egy választási gyűlésen. A német AfD szuverenista párt észak-rajna-vesztfáliai tartományának vezető politikusai közül már heten haltak meg rövid idő leforgása alatt. Nyilvánvalóan valamennyien végelgyengülésben. Hogy Oroszországot már ne is említsük, ahol egymás után potyognak ki az ablakból a politikához kötődő oligarchák.
Már szinte szerves része lett a politikai versengésnek, türelmetlenségnek az agresszió. Ha nem tetszenek valakinek a nézetei, más értékrendet képvisel, azt – ha másképp nem megy – fizikailag próbáljuk megsemmisíteni. Újra elérkezett a mérgezett hegyű esernyők, a Trockij fejét bezúzó csákányok kora? Aztán jöhet az SS-féle tisztogatás, a hosszú kések éjszakája, esetleg a kristályéjszaka, amely Nyugaton már legalábbis bimbózni látszik? Újra kiszabadul a szellem a palackból?
Mindez persze csak a jéghegy csúcsa. A mélyben fortyogó indulatok ennél többrétűek és lassabban ható mérgek, de valójában azok képezik az alapját a tragikus következményeknek. Az egyetemek kampusai, ahol teret kap a legsötétebb kommunizmust működtető ideológia, a koncertpódiumok, ahonnan nyíltan terjed az uszítás, a hollywoodi szubkultúra, amely uralja a világot, ennek az erőszaknak a televénye. De nem kell Amerikába menni. Ha Magyarországon egy egyetemi tanár – ráadásul jogot oktat – szabadon uszíthat, arra buzdítva a köznépet, hogy meg kell zsarolni az állam elnökét, esetleg lehet feles többséggel alkotmányozni, ott elég nagy a baj. Milyen generációt nevelnek ki az ilyen figurák? Idézet egy közösségi oldalon megjelent véleményből: „Ha ilyen (jelző) liberál-fasiszta Soros-ügynökök oktathatják a magyar fiatalokat, akkor a (jelző) Orbánék ne csodálkozzanak, ha a koncerteken/„fesztiválokon” ugyanez a tudatosan elhülyített csőcselék teli tüdővel üvölti, hogy: „Mocskos Fidesz!”
Ezért sem lepődtem meg, amikor Donald Trump elnök a minap megfenyegette Sorosékat, akik nagyon sokat ártottak Amerikának. Tegyük hozzá: nem csak Amerikának. Nem véletlenül tiltották ki a spekulánst néhány országból. Mert a mérgező ideológiák nem csak úgy maguktól találódnak ki, azokat konkrét emberek öntözik és nevelgetik, és ha ezek szárba szökkennek, ne csodálkozzunk, hogy elönt minket az agresszív hullám, amely el akarja borítani a normális világot.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/36. számában.
