Egyik függőségből a másikba
Örvendetes statisztikák kerültek napvilágra. Szinte félek elhinni, hogy kis országunkban egyre csökken az alkoholfogyasztás. S ez állítólag az egész világon trend. Az új generációk már sokkal kevésbé isznak, mint a régebbiek… Panaszkodnak a szórakozóhelyek fenntartói, fejüket csóválják a szeszgyárak. Kevesebb alkohol folyik le a gigákon. Négy év alatt 46 százalékkal csökkent az alkoholeladás!
Elsőre örülni kellene a hírnek. Az orvosok bizonyára ujjonganak, kevesebb lesz a beteg. S talán több a boldog család, ha apa vagy anya nem nyúl a pohár után… Nem lesz többé népbetegség az alkoholizmus… A függőségekben szenvedőkkel foglalkozó szakértő szerint markánsan nőtt az absztinensek száma a most felnövekvő generációknál. Az italozást már csak elvétve engedik meg maguknak, nem divat minden hétvégén lerészegedni…
A Z és lassacskán már az alfa generáció tagjai számára az alkohol már kevésbé csábító. Talán mert van helyette más. Például a digitális játékok, a szociális hálóktól való függés, az online jelenlét.
Ezek a generációk már tapodtat sem lépnek mobileszköz nélkül. Azzal kelnek és azzal fekszenek. A való világ meg csak úgy elmegy mellettük. De ami a legrosszabb, mentálisan rendkívül törékeny fiatalok. A bolhából is képesek elefántot csinálni, tele vannak kétségekkel. Talán mert mást mutat a képernyő, mint ami az igazi élet.
Meg kellene tanulniuk a megküzdést, a dolgok kivárását, a prioritások felállítását. Mert ők mindent és azonnal szeretnének, pedig ez nem megy.
Az élet nem egy-két kattintás, hanem ennél jóval több. Semmi nem hull csak úgy az ember ölébe… S ha valami nem sikerül, attól még nem dől össze a világ. Meg aztán, örülni apró dolgoknak is lehet… Csak ők ezt nem tudják.
Baj van a fiatalok lelkivilágával és mentális egészségével. A szorongás, depresszió, a jövőtől való kóros félelem csak néhány probléma a sok közül, amivel küzdenek.
Valóra váltak a szakemberek jóslatai arról, hogy a Covidot követő években fog igazán megmutatkozni, mennyi kárt okozott a járvány a lelkekben. Mindenkit megviselt a bezártság és a félelem, de a legjobban a kamaszokat és a fiatal felnőtteket. Ők azok, akik nem a pohár után nyúlnak, hanem egy nem létező világba menekülnek… Akik azt hiszik, közösségi oldalakon kell barátkozni. Társas magányban élnek.
Esküszöm, én már annak is örülnék, ha a haverjaival elmenne néha sörözni, csak kimozdulna végre. Még a boltba se megy le kenyérért…
Fakadt ki egy húszas évei elején járó fiatalember anyukája. Miért van az, hogy mindig fáradtak, aluszékonyak a fiatalok? Mi ez a fásultság, érdektelenség? Most kéne ezer fokon égni… De sokszor csak azt látjuk, mintha légüres térben lebegnének. Túl sok a bizonytalanság, nem merik tervezni a jövőt. Megfizethetetlenné, elérhetetlenné válik számukra lassan minden. Mert ebbe lovallják magukat.
Ki tehet minderről? Ki a felelős? Hát persze, hogy a szülő, aki digitális eszközt adott a gyermek kezébe. Amit aztán korlátlanul, éjjel-nappal használhatott. De túl snassz volna mindent csak a szülőkre fogni.
Megvan a maga sara ebben a társadalomnak, a politikának is. Nem kínálnak jövőképet a fiataloknak. Aki teheti, elhúz messzire. Vagy marad a kényelmes mamahotelben, amit megkeres, azt elkölti. Nem vágyik családra, önálló otthonra, nincsenek öt-tízéves tervei… Hogyan és miből építgesse saját kis életét? Barátok helyett marad a netezés. Jó elmerülni abban a rózsaszín, valótlan világban. Ahol sok minden más, mint aminek látszik. Csak bele ne fulladjanak…
