Egyetlen magyar párt van
Ha valaki politikai szlogent hall ki a címből, és továbblapozna, ne tegye! A címben foglalt állítás arra példa, hogy az üzenet túlmutat a politikai marketingen, lezárná a felvidéki magyar politika bő másfél évtizedes vesszőfutását, pontot téve a megosztottság végére.
Nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban úgy tartják, a politika kauzális műfaj, vagyis az ok-okozati összefüggések határozzák meg a döntéshozók lépéseit, és tegyük hozzá, a választók döntéseit. Márpedig, ha elfogadjuk, hogy a szervezeti megosztottság korszaka kudarcok sorozatát hozta a felvidéki magyar politikában, ebből egyenesen következik, merre vezet a kilábalás útja.
Nem túl bonyolult összefüggés, hogy a siker esélyét - értsd, a parlamenti képviselet visszaszerzését - a felvidéki magyar egység kimunkálása jelenti. Jegyezzük meg, önmagában a politikai egység semmire sem garancia, de enélkül a magyar etnikai párt parlamentbe jutása biztosan elképzelhetetlen.
Azt is tegyük hozzá, a magyar pártok évekig elhúzódó egyesülési tárgyalásai, majd a félszívű, bizalmatlanságon alapuló, törékeny egység törvényszerűen vezetett a 2023-as kudarchoz. A választók számára a Szövetség kínálta egység annyi változást hozott, hogy a magyar-magyar viták metszéspontjába az elődpártok helyett a túlélő platformok kerültek. Vagyis a veszekedés megmaradt, csak a díszlet változott.
A 2023 őszét követő bénultságot csak még tovább fokozták az államfőválasztáson és az EP-választáson bekapott jókora pofonok. Az újrakezdés lehetőségét a tisztújítás adta meg, amely szimbolikusan is lezárta a kudarchoz vezető belső vitákat.
A féli kongresszus óta eltelt másfél év, ha szigorúan nézzük, még nem hozott áttörést - a Magyar Szövetség a felmérések tükrében még nem mondhatja magát stabil parlamenti erőnek. Annyit azonban biztosan el lehet mondani, hogy a párton belüli vitákat sikerült lezárni, s ebben fontos epizód volt a kényszerű távozásával a politikai eljelentéktelenedés útjára lépett Gyimesi György kizárása.
Jelenleg ott tartunk, hogy a Magyar Szövetség valóban egységes, és a politikai spektrumot tekintve az egyetlen releváns magyar párt. A 2023-as parlamenti választáson, amelyet a Szövetség bőven négy százalék feletti eredménnyel zárt, a választók ítéletet mondtak a szakadár hidasok és Simon Zsolt törpepártja felett.
Maga Simon sem gondolja komolyan, hogy önálló alternatívát képezzen a Magyar Szövetséggel szemben. Ambíciói legfeljebb addig terjedhetnek, hogy magát tényezőnek beállítva, befutó helyre kapaszkodjon fel szlovák gazdapártja listáján. Ehhez pedig arra van szüksége, hogy az egyetlen releváns magyar pártot, és annak politikusait hiteltelenítse szlovák gazdái szemében.
Simon Zsolt és a hasonló ambíciókat tápláló Hamran István a Robert Ficótól mért nagyobb távolságban előzné a Magyar Szövetséget, az egyre kevesebb reflektorfényt kapó, és az emlékezetes parlamenti szavazáson még Fico kiadatására szavazó Taraba-közeli szerencselovag pedig éppen ellenkező irányban tromfolná az egységes magyar pártot.
A magyar érdek eközben egészen nyilvánvalóan nem az, hogy az egyetlen releváns magyar párt kényszeresen kilógjon egyik vagy másik szlovák párt vagy politikus hátsó feléből. Ha a Magyar Szövetség nem pusztán jól hangzó, ámde haszontalan parlamenti bérletet akar váltani, akkor a lehető legjobb alkupozíciót kell kiharcolnia. Ha a magyar párt jó előre elköteleződik egyik vagy másik irányba, éppen ennek lehetőségét dobja kútba.
