Egyedül nem megy, kettesben is csak nehezen, de lesz-e három?
A felvidéki magyar politikai történés legújabb fejleményében a félig tele vagy félig üres pohár felfogás alapján mondhatjuk azt is, hogy két magyar párt egy erős szövetséget hozhat létre a Felvidéken, de mondhatjuk azt is, nagy kár, hogy nem sikerült dűlőre jutnia mind a háromnak, hogy nem jött létre már most a hármas egység!
Mert ugyebár más dolog a kettős szövetséghez utólag csatlakozni, mint egy hármas szövetség létrehozásában közreműködni. Az első esetben már leosztották a kártyalapokat, amikor bekapcsolódik a harmadik a közös játszmába, a másodikban egyike lehetett volna a laposztóknak. Nem biztos, hogy csak a lapszámokkal voltak elégedetlenek, az is könnyen előfordulhat, hogy a közös játszma ebben a formában és ebben a pillanatban nem volt az ínyükre!
De az idő végtelenségig nem húzható, ezért elsősorban az MKP-nak, mint a legerősebb elődpártnak lépnie kellett.
Az emberek ugyanis már kezdték megelégelni az augusztus 20-tól tartó egyeztetési procedúrákat, az árnyék arányjátékot, az eltékozlott megegyezési határidőket. Sokan vélték úgy, hogy ideje lenne már a munkára összpontosítani a pozícióharc helyett. Az MKP lépett is mindkét párt irányába, csak közben az egyik, az Összefogás bekeményített, és túlzott igényeket támasztott.
A félig tele poharas optimista látásmód szerint viszont megvan az első lépés ahhoz, hogy létrejöjjön az egységes magyar képviselet.
Az MKP és a Híd közös nyilatkozata azt sugallja, hogy készek közösen megalakítani az egységes felvidéki magyar pártot, amely szélesre nyitja a kapuit mások előtt is. Ez bíztató a jövőt illetően. Végülis ez a kétpárti megegyezés fátylat boríthat a 2009-es szakadásra, amelynek előidézői hál istennek már eltávolodtak az aktív politizálástól. Árnyuk viszont ott kísért a Facebookon, ami miatt nem teljesen felhőtlenül és egységes a népöröm a kibontakozó MKP-Híd szövetséget illetően.
Lehetnek fenntartások, érthetők is a vegyes érzelmű megnyilvánulások a vegyespárt irányába, az ember nem egykönnyen felejti el a külön-utas tíz évet, amikor a Híd nagyobb partnere volt a többségi nemzetnek, mint a saját etnikumát képviselő pártnak.
A kételkedőket valószínűleg majd csak egy olyan egységes pártprogrammal lehet meggyőzni, amelyben Dél-Szlovákia gazdasági felemelése mellett az etnikai pártjelleg fog dominálni a vegyesség felett. Ez azt is jelenti, hogy a szlovák-magyar együttműködésnek nem a párton belül kell kibontakoznia, hanem a pártközi, esetleg koalíciós kapcsolatokban. Megszívlelendők továbbá Duray Miklós szavai, aki óva inti az egységesülő pártot a belső platformoktól, amelyek egy újabb szétszakadást vizionálnának.
A borúlátóbb, félig üres poharas látásmód pedig egyrészt a jelenlegi teljes egység hiányából eredhet, másrészt abból, hogy a Híd kárára többen szerették volna az Összefogást előnybe részesíteni, esetleg a helyében látni, mint egy makulátlan előéletű formációt.
A legutóbbi parlamenti választások viszont jól bizonyították, hogy csak az Összefogással nem lenne meg a bejutáshoz szükséges 5 százalék a parlamenti választásokon. Azóta is tart a mozgalom egyhelyben toporgása, igaz, folytatódik a Híd lejtmenete is. Az Összefogás másfél évvel a bejegyeztetése óta nem tudta kialakítani a saját struktúráit, elsősorban a közösségi hálón keresztül kommunikál a választókkal.
Ez pedig valljuk be, kevés, sőt a lájközön kicsit önbecsapós is számukra. Talán ennek tudható be az eltúlzott igénytámasztásuk az egyesült párt szerveibe. A felvidéki magyar választó viszont még a hagyományos pártstruktúrákhoz, alapszervezeti gyűlésekhez, járási konferenciákhoz, országos kongresszusokhoz szokott. Persze nem biztos, hogy ez így jó, de egyelőre ez van. Más egyelőre nem került be a köztudatba, erről szólnak az alapszabályzatok is.
Ezért tűnhet a választópolgár számára idegenszerűnek az előválasztás is, amelyet az Összefogás talált ki.
A parlamenti képviselőjelölt-lista állítása ilyen módon még izgalmas is lehet mindenki számára, de a pártszervek vezetőségeiről, az országos elnökség és az országos tanács összetételéről már nehogy a választók, esetleg a nem párttagok is döntsenek. Ez természetesen ilyen formában csak az előválasztást kezdeményező Összefogásnak kedvezhet, amely nem rendelkezik olyan tagsággal, mint az MKP vagy a Híd. Vagyis a kedvezőbb arányokért folytatott makacs küzdelemmel, az időhúzással és az előválasztási utópiával tette magát egyelőre mellékvágányra az Összefogás.
Egyébként kicsit groteszk ebben az egész pártegyesülési folyamatban, hogy pont a nevében és céljaiban is erre hivatott Összefogás marad ki önhibájából egyelőre. De bízzunk benne, hogy nem végleg…
