Egy vérből valók vagyunk?!
Amikor a magyar Országgyűlés tavaly júniusban a trianoni békediktátum 100. évfordulójára emlékezve a nemzeti összetartozás évének nyilvánította 2020-at, nem gyászévet hirdetett meg, mert a beterjesztés szellemében csak egy napot szánnak a megemlékezésre és 365 napot a nemzeti összetartozásra.
Az országgyűlési képviselők elsöprő fölénnyel, 166 igen szavazattal, öt nem ellenében és egy tartózkodás mellett fogadták el a parlament nemzeti összetartozás bizottságának javaslatát. Nemmel csupán öt Gyurcsány-párti képviselő szavazott, egy liberális országgyűlési képviselő pedig tartózkodott. Nem világos, hogy nekik hatuknak mi kifogásuk lehetett az elfogadott határozattal szemben: azt az egy napot tartották soknak a megemlékezésre, vagy a 365-öt a nemzeti összetartozásra, illetve mindkettőt.
A nemzeti összetartozás meghirdetése minden bizonnyal ösztönző módon hatott a felvidéki magyarságra is, mert a nyártól aztán fellángolt a Felvidéken is a magyar összefogás igénye.
Minden érintett párt és mozgalom zászlójára tűzte a magyar egységet, elkezdődtek a többfordulós tárgyalások. A Most-Hídban gyorsan lelohadt a tűz: előbb augusztusban kosarazta ki az országos tanácsuk 37:5 arányban az MKP-t, majd a meglepő módon újra indult tárgyalások után október végén mondta ki a vegyespárt a végszót, hogy a Smerrel továbbra is mindent elképzelhetőnek tart, ami a többiek számára elfogadhatatlan volt.
Sokan csalódásként élték meg a Felvidéken a teljes magyar egység meghiúsulását. A Most-Hídban sajnos létezett egy olyan erős vegyesmag, amely a magyar összefogásnál fontosabbnak tartotta a szlovákokkal való szoros együttműködést, ezt féltette a magyar egység megvalósulása esetén.
Végül is újra ez a nézetszárny kerekedett felül a vegyespártban! Itt hangsúlyozni kell, hogy a demokratikus ellenzéki szlovák pártokkal való együttműködést a többi magyar politikai szubjektum – MKP, Összefogás, Magyar Fórum – nem zárta ki, sőt a parlamentbe jutva kormányváltó erőként kívánnak velük együttműködni, a botrányt botrányra halmozókkal és a szélsőjobboldaliakkal viszont nem!
Az MKP stabil szavazóbázissal rendelkezik, de létezik egy olyan keménymagja, amely a vegyespárttal való együttműködés esetén hátat fordított volna az etnikai pártnak.
Nehezen kiszámítható így utólag, hogy mi jelentett volna nagyobb veszélyt a magyar parlamenti képviseletre: a teljes ötpárti magyar összefogás, ami a Most-Hídban a vegyességet szorgalmazók elvesztését, az MKP-ban pedig a vegyespárttal való együttműködés ellenzőinek az elfordulását eredményezhette volna. Vagy pedig ez a jelenlegi fronthelyzet, amely újra két magyar politikai erőt állított egymással szembe a parlamenti választásokon. Végül is február 29-én ez utóbbi kiderül, az előző ilyen vagy olyan következményét soha nem tudjuk meg.
Annyival viszont okosabbak lettünk, hogy a magyar összefogást követelők számára ott a remény és lehetőség, hiszen megvalósult a Felvidéken is egyfajta nemzeti összetartozás az Magyar Közösség Pártja, az Összefogás mozgalom és a Magyar Fórum között, ami bizakodásra ad okot! Ők hárman képesek voltak összefogni, felismerték, hogy egy vérből valók vagyunk! A Híd pedig nem számítva a mérhetetlen MKDSZ-t, megint csak a Most-tal volt hajlandó összefogni….
Így tudja tehát a meghirdetett nemzeti összetartozásból a felvidéki magyar összefogás kivenni a részét!
