2022. január 28., 08:16

Egy józan hang Németországból 2.0

A naptár szerint két év, de valójában 14 hónap telt csak el azóta, hogy a német kereszténydemokraták meggondolták magukat, és a korábban elvetett keményvonalas konzervatív üzletembert, Friedrich Merzet választották elnökké.

Friedrich Merz
Fotó: TASR/AP
Friedrich Merz

Vagy csupán arról van, szó, hogy a mutti távozásával hirtelen rátaláltak a józan eszükre és a bátorságukra, és meg merték szavazni Merkel korábbi ellenlábasát? Lényegtelen, három év alatt a harmadik elnök ül a CDU élén, amihez nyilván hozzájárult a tavaly őszi kiábrándító választási vereség is. Persze az online kongresszus döntését levélszavazatokkal is meg kell erősíteni, de nem valószínű, hogy a 94,6 százalékos szövetségi kongresszusi eredményt felülírják a levélszavazatok.

2020 novemberében, a korábbi elnökválasztás idején foglalkoztunk a német kereszténydemokraták előtt álló lehetséges irányvonalakkal.

Merz akkor sem árult zsákbamacskát, s hiába ő volt a legnépszerűbb a párttagok között, Angela Merkel keresztbe feküdt előtte. Egyrészt ki nem állhatta, másrészt tudta, politikájának nyílt kritikusa, nem az ő vonalát viszi tovább, hanem jobbra tolja majd a CDU-t. Vissza a helyére. A politikában nincs mi lett volna, ha… de mégis, felteszem a kérdést, ha tudták volna a CDU-tagok bő egy éve, hogy történetük legrosszabb választási eredményét hozzák majd Merkel választottjával, Armin Laschettal, talán sarkukra álltak volna. Talán nem a szocialista-zöld-liberális koalíció alakított volna kormányt és nem fogalmaztak volna meg olyan kormányprogramot, amelyben bevándorló országnak nyilvánítják Németországot. Pont most, amikor a kijózanodás hangjai hallatszanak Franciaországban, Svédországban, Dániában.

Friedrich Merz azt is nyíltan vállalta a mutti országában és pártjában, hogy ellenzi az ellenőrizetlen tömeges migrációt, megkülönböztette a menekültjogot a bevándorlási jogtól, szerinte a gazdasági bevándorlókat nem lehet ugyanúgy kezelni, mint a menekülteket.

Homályos, a humanizmusra apelláló megfontolásokat pedig nem szabad a német társadalom érdekei fölé helyezni, mondta. Nos, most ez az ember lesz a német ellenzék vezére, és biztos vagyok abban, hogy kérlelhetetlen kritikusa Scholz koalíciós kormányának. Azt is nyilvánvalóvá tette, hogy elutasít mindenfajta szélsőséget, a jobboldali mellett a baloldalit is. A Kohl által képviselt politika térhet vissza, amikor a CDU-tól jobbra nem volt, nem lehetett semmi. A CDU középre tolása viszont teret engedett az AfD-nek, és most majd ezzel a párttal is birkóznia kell, mert nem kisebb célt tűzött maguk elé, mint a győzelmet a tartományi választásokon. Mindegyiken!

Hogy valóban ilyen gyorsan véget ért-e a Merkel-éra, még nem tudjuk. Az biztos, hogy a CDU vezetőségében nem maradt senki a volt kancellár emberei közül. De mi van a pártban? És a német társadalomban?

Mennyire kapaszkodtak meg az importált ideológiák? Röviddel a győzelme kihirdetése után Friedrich Merz azt mondta, az öngyilkosság határán volt a pártja. De most mégis az élet folytatása mellett döntöttek, mi pedig ehhez csak kitartást és a józan ítélőképesség visszaszerzését kívánjuk nekik!

Megjelent a Magyar7 2022/4. számában.

Megosztás
Címkék