Egy felmérés margójára: valós esély mutatkozik a magyar képviseletre
Belegondoltunk már, hogy mi is egy közvélemény-kutatás? A választások közeledtével a felmérések jelentősége egyre inkább előtérbe kerül. Persze könnyű hangoztatni, hogy nem közvélemény-kutatásokat kell nyerni, hanem választásokat. De kérdés, mennyire befolyásol minket egy-egy felmérés eredménye.
Mi szerint adjuk le a voksunkat? Befolyásol minket esetleg a választási helyzetben, hogy A pártnak nagyobb esélye van átlépni a bejutáshoz való küszöböt, mint B-nek? Eszerint szavazunk, mert a közvélemény-kutató az A pártot esetleg fél százalékkal többre mérte? A köz véleményének kutatója valóban a köz véleményét vizsgálja, vagy esetleg a köz véleményét alakítja? Nos, erre jó példa volt az államelnöki kampány, ahol Mistrík úr a köz véleményének mérése alapján mondott le Čaputová javára. Nekünk pedig nem maradt más, mint csóválni a fejünket a hétről-hétre zajló változásokra. De végül is jó ez így – egy gyönyörű szőke államelnökhöz jutottunk.
Félő, nincs ez másként a február végi parlamenti választásokkal sem. Magyar vonalon is csak pisloghatunk. Barátokkal beszélgetve, kutatva a közszellemet, az áldott Zeitgeistet, próbáljuk az eredményt prognosztizálni. Nos, egyszerűen fogalmazva, a közbeszédben, a hidasok a fasorban sincsenek, mégis a nagy szlovák ügynökségek rendre jobb eredményeket mutatnak számukra, mint a Magyar Közösségi Összefogásnak.
Persze ezt lehet sok mindennel magyarázni, de talán induljunk ki a statisztika alaptételeiből. Száraz tudománynak tűnik, de megvannak a szépségei. Az agrármérnökin is csodáltam, meg is lepődött a tanárom, amikor 250 évfolyamtársam közül egyedül mentem – persze egy-két sör bátorító hatására – előterminusra. Nos, ott megtanultam, hogy minden csak matematika, de az egész alapja a megfontolt és reális mintavétel. Mert pár adatból nehéz valós eredményekre következtetni. Ugyanis minél kevesebb az adat, annál pontatlanabb lesz a becslés, annál nagyobb lesz a bizonytalanság – mondhatnám intellektuálisan a relevancia.
Valami hasonló folyik a nagy szlovák méréseknél. Az országos méréseknél sajnos a 8,5%-os jelenlétünkkel már nem vagyunk tényező. Egyiküknek sem fontos, hogy külön magyar mintával dolgozzon. Ha valóban jó a mintavétel, és ténylegesen a szokásos ezer valahány fős mintában megjelenik 80-90 magyar – mondom HA – ennyiből nem lehet releváns következtetéseket levonni a magyar pártok várható szereplésére. Példa erre egy tavaly szeptemberi mérés, ahol az egyik országos ügynökség 1050 fős országos mintából azt a következtetést vonta le, hogy Kassa megyében a 2020-as parlamenti választásokkor – ahol ugye 60-70%-os részvételre számítanak – kevesebb szavazatot fog szerezni az MKP, mint amennyit valóban megszerzett a 2019-es EP parlamenti választásokkor, ahol a részvétel csak 20 százalék volt.
Mielőtt elfogultsággal vádolnának, szerencsére az előbbi gondolatmenetet alátámasztja egy számunkra, magyarok számára végzett felmérés, amelyet az ASA intézet végzett, Lampl Zsuzsanna feldolgozásával, Dél-Szlovákia 16 magyar lakta járásának 180 településén, valamint Pozsonyban és Kassán, 1039 válaszadónál, akik magukat 96%-ban magyarnak és 4%-uk szlováknak tartották.
A minta az ügynökség leírása szerint mind korösszetételben, mind a nemek összetételében, mind a képzettségben megfelelőnek tűnik a felvidéki magyarság mai összetételéhez, amit ugye elég nehéz teljesíteni egy 80-90 fős minta esetében.
A felmérést december 15. és január 5. között végezték, és arra jutottak, hogy a teoretikusan létező 380 ezer magyar szavazóból 127 ezren szavaznának az MKÖ-re, és 57 ezren a Most-Hídra.
Persze ez az eredmény nem mond szükségszerűen ellent az országos méréseknek, hiszen az intézet nem mérte, hogy a magyar szavazatok mellé, a Most-Híd mennyi szlovák és ruszin szavazatot tud majd begyűjteni. Ezt nem mérte senki, de biztosak lehetünk, hogy Fico csókja, a Smerrel való násztánc mélyen hiteltelenné tette a Most-Hidat a szlovák és a ruszin szavazók előtt.
Ha kiindulunk Rákóczi Krisztián 2016-os választásokról való felméréséből, aki kimutatta, hogy azon a választáson a magyarok közül az MKP-ra 105 ezren és a Hídra 75 ezren szavaztak, akkor a felmérés bizonyítja, hogy a magyar választók elfordulása a Most-Hídtól tendenciaként jelent meg. Ezek után csak az a kérdés, hogy a Most-Híd be tudja-e gyűjteni a bejutásához szükséges 110-120 ezer szlovák és ruszin szavazatot, amikor négy éve is csupán 90 ezer szavazatot szerzett tőlük, és közben elég nyilvánvalóan bekočnereződtek.
De meg kell jegyezni, hogy nagyon sok a változó. Túl nagy azok száma, akik még mindig nem döntötték el, miképp szavazzanak. És az sem törvényszerű, hogy a Most-Hídtól elfordult szavazók automatikusan az MKÖ-nél kötnének ki. A kutatás kitért erre is, és látható, hogy sokan azok közül, akik valamely más pártra szavaztak 2016-ban úgy gondolják, hogy február végén az MKÖ-t fogják választani.
Jelenleg, az MKÖ ezzel az elméleti 130 ezres szavazóval, amennyiben a 2016-oshoz hasonló 60%-os részvétel volna, bejuthatna. De balga volna az a kampánystáb, amely megelégedne ezzel, hiszen egy 70%-os részvétel mellett már 155 ezer szavazatra van szükség.
A feladat előttünk. Nem csak a kampánystáb előtt, de mindannyiunk előtt, akinek fontos, hogy a magyarság végre valós képviselettel bírjon. Mindannyiunk előtt! Csak egy a dolgunk, el kell hoznunk másik két embert a választásra, mert ez most a mi bőrünkre megy!
