„Egy esztendő a másik sírját ássa…”
Vége lett 2019-nek, gyorsan elrepült mind a 365 nap! Az új év kilátásai mindig izgalommal és nyugtalansággal töltenek el. Vajon mi történhet? Mit tartogat az új esztendő? Az biztos, hogy lassabban fog eltelni, hiszen szökni fog az új év, hosszabb lesz egy nappal. Nem is akármilyen nappal. Pont egy választási nappal.
Sokan hisszük azt, hogy a naptári év utolsó percében egy huszáros fogadalomtétellel teljesen megszabadulhatunk a múltunktól, és az újév első percével kezdődhet egy megreformált, egészen más élet. Jó tudni, hogy az élet gyökeres változtatásának szándékát nem elég letudni egy felületes szilveszteri fogadalommal. A nagyobb horderejű változások nem köthetők egy mámoros, trombitálós szilveszter éjszakájához. Azoknak lassan kell megérlelődniük bennünk, úgy, mint a rajnai rizlingnek! Arra készülnünk kell, tapasztalatokat kell gyűjtenünk!
Íme néhány bevált fogadalomrecept.
Az első és legfontosabb, hogy csak reális célokat fogalmazzunk meg! Az önmagunknak tett megvalósíthatatlan ígéretekkel nem csak a bukás fájdalmas kudarcát éljük át, hanem a vágyott változás lehetőségét is elvetjük.
Viszonylag könnyű fogadalomtétel annak elhatározása, hogy részt veszek február 29-én a parlamenti választásokon. Sőt, szavazni is fogok, ha már ott vagyok az urna közelében. Reális célkitűzés.
Bonyolultabb változata, hogy melyik pártra adjam le a voksomat. Régebben, amikor még kétnaposak voltak a választások, egyszerűbb volt az egész, mert csak aközött választhattam, hogy melyik nap megyek el szavazni, szombaton vagy vasárnap, pártok között nem igazán válogathattunk. Aztán amikor már lett annyi párt, mint a nyű, kissé bonyolódott a helyzet, de az elején mégsem annyira, hiszen tisztában voltam azzal, hogy magyarként magyar pártra szavazok. Nemcsak azért, mert magyar vagyok, hanem azért is, mert mindig a tisztességesebb oldalon állt ez a párt, mindig a haladást képviselte. Még 2010-ben sem sopánkodtam annyira, bár amelyikre szavaztam, nem jutott be a parlamentbe, de a másik bekerült, és a jó oldalra állt. Két évvel később is csak ez került be, de ekkor már nem volt választási lehetősége, nem kellett a kormányba, de így az ellenzéki oldalon nyugodtan készülődhetett négy éven át az újabb megmérettetésre. És bírálhatta a kormány lépéseit, meg is tette bátran! Aztán kiderült a turpissága, hogy az egész csak színjáték volt, a színfalak mögött javában folyt az egyeztetés, és meg is kötötték a négy évre szóló érdekházasságot. Most már ugyan magyarázkodik, szánja-bánja eltévelygését, eső után köpönyeg(forgatás).
Másodszor pedig át kell gondolnunk, hogy valódi problémán akarunk-e változtatni, vagy csak álproblémáról van szó! Teszem azt, sokan úgy vélik, nem érdemes magyar pártra szavazni, egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, bizonyították rátermettlenségüket, ezért jobb keresni egy progresszív töltésű szlovák pártot, olyat, amely megszólítja a magyarokat is. Felmerülhet ilyenkor a kérdés, hogy mennyire őszinte a szlovák párt részéről a közeledés, nem csak egyszer használatos szavazóknak kellünk nekik?
Egy másik példával élve, gondolkodjunk el azon is, hogy valóban a fogyókúra a legjobb megoldás arra, hogy pasink vagy nőnk legyen az új évben? A felvidéki magyarság nagy fogyókúrája pedig kinek kedvez? Nem azt kellene inkább megfogadni, hogy többet fogunk társaságba járni, gyakrabban fogunk zuhanyozni, végre veszünk egy fésűt is, és a pár(t)választásnál a szívünkre és eszünkre egyaránt hallgatunk? Ne másoknak akarjunk megfelelni a változással, hanem magunknak! A vegyesség az élet megrontója.
Általában nem működik, a „majd holnaptól, „majd újévtől…” kezdetű fogadalom sem. A múltat már magunk mögött hagytuk, a jövő egyelőre bizonytalan, a jelen az egyetlen jól érzékelhető, kézzel fogható valóság. A „soha többet” és „örök életre” tett fogadalmaktól pedig görcsössé válhatunk, mert a szárnyalni vágyó lélek ellenáll a tiltásnak, fenyegetésnek.
A fogadalmat, célkitűzést pozitívan kell megfogalmazni: Ne arról szóljanak, hogy mit ne tegyünk, hanem arról, hogy mit tegyünk! Ahogy a „holnaptól nem eszem édességet” helyett a „mától csak aszalt gyümölcsöt eszem!” elhatározás a hatásosabb, ugyanúgy a „soha többé nem szavazok a vegyespártra” helyett sokkal célszerűbb „a magyar összefogásra szavazok” döntés.
A tiltó mondatok mellé is mindig illeszthető valamilyen pozitív szándék is: „Ma nem nassolok a tévé előtt, elmegyek inkább kocogni!” A keresztrejtvénybe a négybetűs ritka női névhez soha többé nem írok Bélát! Ezt írtam, (karikáztam) harminc évig, most változtatni fogok.
Szebb és jobb év vár ránk? Megkapjuk érzésekben és tettekben is, amire vágyunk?
El kell engedni az aggódást! Az aggódás is az élet megrontója.
Mindenre képesek vagyunk, ha elhisszük, hogy az összetartásban és bennünk van az erő.
