Egy atlantista nagykövet kisebbrendűségi véleménye

Sajnálatos tény, hogy a tapasztalt diplomata, aki Washingtonban tevékenykedett nagykövetként, majd hadügyi államtitkárként vezényelte le a NATO-csatlakozást, Budapestről majdnem öt év után hazatérve, ilyen véleménnyel nyilatkozik Magyarországról. A véleményét meg kell hallgatni, és elgondolkozni azon, hogy mit lehetne jobban csinálni, hogy a szomszédos nemzetek meghatározó embereinek véleménye pozitívabb legyen a magyar valóságról.

Rastislav Káčer teljesen kivonul a diplomáciai életből, mivel úgy ítéli meg, hogy már mindent elért, amit itt el lehetett érni. Inkább a Globsec szervezetben tevékenykedne, amelynek az egyik alapítója, alakítója.

Ezért Szíjjártó Péter külügyminiszter akként kommentálta a volt nagykövet véleményét, hogy ez csupán egy értelmiségi magánvéleménye.  

A Globsec jelenleg az egyik meghatározó geopolitikai think-thank Közép-Európában, amely 2005-től Pozsonyban évente nagy hatású nemzetközi biztonságpolitikai fórumot szervez.

Öt évi nagykövetségi tapasztalata alatt leszűrt véleményét mindenesetre érdemes meghallgatni. Legalább két szemszögből: egyrészt, mit tud mondani egy megrögzött atlantista, illetve miképp viszonyul egy szlovák értelmiségi a jelenlegi magyar politikához. A nagykövet szerint Orbán öt évvel ezelőtt kihirdette, hogy az országot új politikai és gazdasági alapokra helyezi, és Orbán akként láttatja magát, mint egy valódi szabadságharcos.

’’Ez valóban nem egy tipikus politika, de Orbán egy olyan politikus, aki specifikus vízióval bír, küldetéstudata van, mint a fény hordozója, akit az emberek majd követni fognak. Sajnos ez a politika jelenleg központosító törekvésekkel, autokrata ambíciókkal van teletűzdelve’’ – írta. A demokráciából sok minden nem maradt, és véleménye szerint ma az EU-csatlakozás követelményeit Magyarország nem tudná teljesíteni.

Ez a vélemény fontos, de egyértelmű, hogy egy atlantista álláspontból ered, amelyben a vélemény megalkotója még mindig hisz a nagy atlanti együttműködésben, függetlenítve magát a trumpi irányváltástól.

Az interjú folytatódik, és a nagykövet szerint Magyarország nem az olichargákra támaszkodik, hanem az oligarchák támaszkodnak Orbánra. Szerinte minden országban összefolyik bizonyos szinten a politika és a gazdaság, de minél inkább észak-nyugatra megyünk, ez az összefonódás annál gyengébb, keletebbre pedig erősödik. Szlovákiában inkább a nyugati modell érvényesül, míg Budapesten a bizánci.

Ez egy fontos kérdés, mert mi a jobb alternatíva, ha az oligarchák irányítják a bábkormányt, vagy ha az oligarchákat irányítja a mindenkori vezetés.

És most tessék az oligarchákat analogikusan behelyettesíteni akár a külföldi tőke képviselőivel. Szlovákia polgáraként nem tudom a nyugati korrupciómentes vonulathoz sorolni Szlovákiát, bár megértem a nagykövet álláspontját, és a saját nemzetem skrupulusait, én is megfelelő méltányossággal interpretálom. De Szlovákiát mégsem merném a nyugati korrupciómentes államok közé sorolni, inkább a bizánci modell specifikus elegyeként, amely elhiteti magáról, hogy mennyire eurokonform és atlanti.

A nagykövet szerint az a modell, ahol a vezető központosítja a hatalmat, és eldönti, hogy ki lehet az oligarcha, és ki nem, az nagyon hasonlít az oroszhoz.

Érdekes az a véleménye, hogy mindkét országban nosztalgiáznak a régi történelmi nagyságon. Ez mindkét országban hasonló depressziót okozott, az oroszoknál a Szovjetunió szétesése, a magyaroknál pedig Trianon. Szerinte történelmi mítoszokba menekülünk, mint a pozsonyi csata, amellyel a történelmi frusztrációnkat szeretnénk kigyógyítani.

A véleményt érdemes tovább hallgatni: A trianoni igazságtalanság érzete ma is erősen él a magyarokban, és nem függ össze a Fidesszel. Egy kigyógyítatlan trauma, lassan eltelt száz év, és nem alakult ki a klíma, amelyben megtalálta volna a történelmi válaszokat. A kommunizmus mindezt elfojtotta, és a rendszerváltozás óta minden kormányfő 15 millió magyar vezetőjének képzeli magát, de a nagykövet mindezek ellenére Orbánt nem tartja nacionalistának.

Káčer szerint Orbán csupán kihasználja az országban lévő atmoszférát, közhangulatot. Magyarországot a képzettség és a történelmi tudat tekintetében érettebb országnak tartja a nagykövet, mint Szlovákiát. Mégsem tudja elfogadni azt a választási szlogent, hogy Magyarország a magyaroké, ahogy azt sem tudja elképzelni, hogy Szlovákia a szlovákoké, hiszen a történelmi multikulturalizmusban, a szlovák-magyar-német-zsidó konjunktúrában volt az erő és a fejlődés. Ez ma kiveszőben van Magyarországon.

Természetesen nem hagyhatta ki a nagykövet a Soros jelenséget, és szerinte elképzelhetetlen, hogy egy 90 éves bácsika ilyen dolgokat végezzen. Bár el kell ismernie, hogy ez propagandaként jól működött, mert a félelem egyesítette a magyarokat, hiszen meg kell érteni, hogy tapasztalták, milyen az, amikor több tízezer migráns végig vonult az országon. Viszont Magyarország az egészet egy Brüsszel-ellenes kampányba fordította.

Az Orbán-kormányt kritizálja az EU, az USA, míg Moszkva nem. Moszkva jelenléte a magyar gazdaságban jelentős, gyárakat tulajdonolnak, atomerőművet építenek, és közelednek a kisebbségi kérdésben. A kettős állampolgárság, a saját kisebbségeinek védelme a történelmi életterükben összeköti az oroszokat a magyarokkal. A magyar retorikában újra Kárpát-medencéről beszélnek, a reintegrációról, és benne a magyar újjáéledésről.

Arra a kérdésre, hogy Orbán Putyin meghosszabbított keze volna, nem kívánt nyilatkozni, majd esetleg két-három év múlva.

A nagykövet szerint Orbán tudatosan hat politikailag a Szlovákiában élő magyarokra.

Hangsúlyosan, és ebbe komoly forrásokat invesztál. Ez nagyon érzékeny kérdés, amit nem akart kibontani. A kérdést inkább megfordította, amikor Magyarország kritizálja a nyugati civilszervezeteket, akiket Soros pénzel, a másik oldalon viszont nem transzparens módszerekkel osztogat komoly forrásokat. Arra a kérdésre, hogy részt vesz-e ebben a magyar titkosszolgálat, csak annyit mondott, hogy erre nem felelhet.

Rastislav Káčer szerint Orbán egyértelműen nem csak magyar, hanem regionális vezető szeretne lenni. Szlovákiának ebben az esetben a saját érdekeire kellene tekinteni. Orbán azt a véleményt hangsúlyozza, hogy Közép-Európa jobb, specifikusabb és progresszívabb, és mi vagyunk azok, akik megmentjük a nyugatot az erkölcsi lezülléstől. Szlovákiának nemzeti érdekei vannak, míg a nyugat kozmopolita és elveszti a saját arcát.

A nagykövet szerint Szlovákia érdeke, hogy az EU egységes legyen, és nem tetszett neki, hogy a V4 az elmúlt időben ilyen keményfejűen a konszenzus keresése nélkül lépett fel. Szlovákia nem akarja, hogy újabb árkok keletkezzenek a nyugat és a közép között, nem létezhet az EU úgy, hogy a V4és a többiek. A magyarok és a szlovákok kiépítették magukról Európában a két rosszdiák képét, akik mindig csak zavart okoznak.

De azt is elmondta, hogy nagykövetként mindig próbálta tompítani a kritikákat, mert nem akarta, hogy Magyarország bírájaként szerepeljen a Szlovákia. Mert erre semmi erkölcsi joga nincs Szlovákiának, mert ő sem tökéletes, és a történelmi tehertétel elveszi az objektivitást, és ez semmiben sem segítene.

A nagyköveti interjú világosan megmutatta, mekkora világszemléleti eltérések húzódnak a szlovák és a magyar valóságértelmezés között, pedig, talán ez a két nép az amelyik között a legkisebbek az eltérések a Kárpát medencében. Az atlantizmussal nincs mit kezdeni, mert olyan angolszász libertariánus világértelmezésből ered, amelyből nem lehet egykönnyen kiszabadulni, főleg, ha valakinek az álláspontját az üléspontja határozza meg.

 A szlovák nemzeti szemszöggel viszont mindenképp érdemes foglalkozni, mert a felvidék Trianon utáni cseh megszállásának nem csak fizikai hatása volt, hanem nagyon komoly történelemszemléleti agymosás alá vették az itt élőket. Ezzel magyarázható, hogy a szlovákságban miért csökkent a Kárpát-medencei identitás és erősödött a pánszlávizmus.

Persze beszélhetnénk valamiféle Közép-Európai új indentitásról, ha már a Kárpát-medence nagyon magyarnak tűnik, de ez az interjú nem arról, hanem egy kis nép értelmiségének a szomszédoktól való félelmeiről szólt.

Innen, ebből a sündisznóállásból viszont ki kell mozdulni, mert így a térség népeinek együttműködése, az eddigi V4-es sikertörténet könnyen a padlóra kerülhet.