Egy amerikai találkozó margójára
Hát nagyot fordult a világ, annyi szent. A földgolyó (egyelőre) legnagyobb birodalmának, az Amerikai Egyesült Államoknak a volt és (remélhetően) leendő elnöke otthonában fogadta a magyar miniszterelnököt. Márpedig a floridai rezidenciába akárkinek nincs belépése.
Hogy még kerekebb legyen a történet, Donald Trump minden előválasztási kampányrendezvényén Orbán Viktorral példálózik, és nem is rejti véka alá, hogy tanulni is lehet tőle. Nem fukarkodik a dicséretekkel, amikor úgy nyilatkozik a magyar miniszterelnökről, hogy nincs nála jobb, okosabb, nagyszerűbb, fantasztikusabb vezető Európában és a világon.
Talán nem járunk messze az igazságtól, ha felidézzük, hogy utoljára ilyet akkor tapasztalhattunk, amikor 1851 decemberében Kossuth Lajos hódította meg az amerikai nép szívét. Az analógia nem véletlen, hiszen Kossuth a magyar nép levert szabadságharca után hajózott át Amerikába, a szabad világba, ahol díszlövésekkel, bankettekkel fogadták a hőst, akit magyarországi Washingtonnak is neveztek. A szabadságszeretet ünnepe és az elnyomás, a Habsburg-diktatúra elleni kiállás diadalútja volt az emlékezetes, 173 évvel ezelőtti látogatás. De akkoriban még más volt a népek szabadságának megítélése.
És hogyan csapódott le a mostani magyar–amerikai találkozó ténye a földgolyó összes újmarxista, neoliberális „igazságosztó” sajtótermékének hasábjain? Természetesen azonnal hisztérikus őrjöngésbe kezdtek, és válogatatlanul ontották a gyűlöletet, de legalábbis a vaskos hazugságokat. Elég, ha hármat idézünk az angolszász világból.
A Guardian brit lap szerint példátlan dolog, hogy Orbán Viktor senkivel sem találkozott a Biden-kormányból, miközben Donald Trump az otthonában fogadta.
A lap meg is adta a választ: mert a Biden-kormány többször kritizálta Magyarországot „a demokrácia hanyatlása” miatt. A „hanyatló demokrácia” képviselője, a kétharmados felhatalmazással kormányzó miniszterelnök a lap szerint nem más, mint „a XXI. századi végső diktátor”.
E fogalomzavaros hazugságra tett rá egy lapáttal az NBC. „Orbán névjegye a káosz és a kegyetlenség” – hangzott el egy műsorban, ahol azt is megjegyezték, a volt elnök „megszállottja a diktátoroknak, és maga is diktátor szeretne lenni”. Majd egymás után sorjáztak az unalomig elcsépelt jelzők, amiket Orbán Viktorra aggattak: LMBTQ-ellenes, migránsellenes, Putyinhoz dörgölőzik.
A Bloomberg amerikai televíziós hálózat szerint „Orbán a Kreml legközelebbi szövetségese” az EU-ban, a magyar miniszterelnök akadályozta az Ukrajnának szánt segély elfogadását, és közeli viszonyt tart fenn Putyin orosz elnökkel. A meggymag a tortán a „diktátorok játszódélutánja” megfogalmazás volt, amihez azt hiszem, nem kell kommentár.
De hát tudjuk, hogy a magyar nép rettenetes diktatúrában él, hiszen a világ újmarxista, neoliberális sajtója ezt állítja. A magyar nép ugyanakkor megtapasztalta, mi következne akkor, ha a liberális vágyak valóra válnának, egyszer csak arra ébrednénk az „orbáni rémálomból”, hogy visszatért Fletó meg a milliárdos proletárbandája.
Akik egyszer már majdnem csődbe vitték az országot, s tragikusan megosztották az anyaországi és a határon túli magyarságot. Ezek a Bach-huszárok tálcán kínálnák fel Magyarországot a Brüsszelből irányított megszállóknak.
Néhány tény a „diktátor” és a „diktátori álmokat szövögető” vezetők éveiből. Donald Trump elnöksége alatt béke volt Ukrajnában és többé-kevésbé a közel-keleten is. Trump regnálása volt az a négy év, amikor az USA nem indított háborút.
Leegyszerűsítve: két békepárti politikus találkozott, és a kardcsörtető, világháborút kockáztató banda ezt nem bírja megemészteni. Érzik, hogy az ő terveik veszélybe sodorják a világot romba döntő sötét terveiket. S ha már 173 év párhuzamát említettük, ennél nagyobbat, 512 évet is visszaléphetünk az időben: 1512-ben Bakócz érseket nem választották meg pápának. És jöttek a megszállók. Egy hasonló kataklizmának kell útját állni napjainkban is.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/11. számában.
