2019. április 21., 18:05

Ébresztő, Európa!

Elhallgattak a fegyverek Szíriában, megszólaltak Líbiában, Szudánban, Algériában. Mondhatnánk, itt a tavasz, ami azt jelenti, hogy az arab világ ismét mozgolódik, nem árt tehát ébernek lenni Európában.

szíriai konfliktus, fegyveres konfliktus

Líbia volt a nagy „emberszűrő”, amelynek az áteresztőképessége a nagyzási hóbortjairól elhíresült Moammer Kadhafi jóakaratától függött. Az ő jóakarata pedig azzal állt egyenes arányban, hogy mennyi pénz érkezett a magánszámlájára. Dollárban vagy euróban, mindegy, csak sok legyen! Ez volt a rendezőelv, s tegyük hozzá, éveken keresztül jól is működött a líbiai diktátor és az európaiak egyezsége. Nem véletlenül nyúlt Európa ehhez a pofonegyszerű megoldáshoz a 2015-ös bevándorlási hullám közepén, amikor Angela Merkelt egy jó rakás pénzzel elküldte Ankarába békét vásárolni. Így vásárolta meg a nyugalmát Európa éveken keresztül, Kadhafi katonái ugyanis nem engedték át az Afrika belsejéből érkező migránsokat, így a Földközi-tenger sem volt tele gumicsónakokkal és véletlenül éppen Líbia partjainál szondázó mentőhajókkal.

Aztán az évtized elején Észak-Afrikán végigszáguldó, nyugatról exportált forradalmi hullám, az arab tavasz Líbiát is elérte. Európa, konkrétan Franciaország és Nagy-Britannia közreműködésével megdöntötték Kadhafi tábornok hatalmát, és vele együtt azt a „rendet”, amelyet csak ez a keménykezű diktátor tudott fenntartani az egyes törzsek között. A szűrő nem működött tovább, Líbia egyes részein a hatalmat átvette a szervezett alvilág, az embercsempészek és a rabszolgakereskedők. Tripoliban alakult egy egységkormány, ezt ismeri el a Nyugat, ám az ország 80 százaléka annak a kezében van, aki a kormányellenes erők élén Tripoli meghódítására, a „nyugatbarát” kormány megdöntésére készül. Halifa Haftar tábornok harcedzett férfi, korábban Kadhafi, majd a CIA szolgálatában állt, húsz évig az Egyesült Államokban élt, és most elérkezettnek látta az időt a nagy visszatérésre.

Fegyverropogás, utcaharc, menekülő emberek – ezt mutatják a híradós felvételek, ez ma Líbia, amely 2011-ig Észak-Afrika legstabilabb állama volt. Itt tartunk most, s úgy tűnik, hogy Szíriához hasonló véres konfliktus, pontosabban polgárháború kialakulásának a veszélye fenyeget.

Ma már tudjuk, hogy nem mondhatjuk: minket, közép-európaiakat ez nem igazán érint, messze is van, meg nem mi, hanem az olaszok voltak a gyarmattartók. Nagyon is érint bennünket Líbia sorsa, hiszen alig pár hónapja még arról folyt a diskurzus Európában, hogyan tudnánk visszaállítani azt a rendet, amelyet a felfuvalkodott európaiak Kadhafi-féle diktatúrának neveztek. Abban a törzsi államban azonban akkor rend volt, most pedig eurómilliárdokkal vásárolhatjuk meg magunknak a biztonságot jelentő rendet. Csakhogy egyelőre nem látszik, hogy kitől. Pedig gyorsan keresni kell valamilyen megoldást, mert el sem tudom képzelni, hogy az a sokat ragozott európai szolidaritás kibírna-e még egy szíriaihoz hasonló válságot, menekülő emberek millióival. 

Hiába, ha valahol elhallgatnak a fegyverek, máshol megszólalnak. A profitot csak így lehet szinten tartani. S ahhoz, hogy a fegyvergyárak teljes kapacitással működjenek, lőni is kell.

Megosztás
Címkék