Ébredező életösztön

Az Európai Uniót vezető liberálbolsevik haladárok ugyanakkor még mindig nem értik, hogy a világ változóban van, és az európai embereknek kezd elegük lenni a woke, a gender és a többi ideológia moslékából, amivel évek óta etetik őket. És a háborús uszításból, amit ők a béke elérésének egyedül üdvös módjának állítanak be. Brüsszelbe még mindig nem ért el a változás szele. Az Európai Bizottság nemrég például beszólt Elon Musknak, hogy ne merészeljen interjút közölni az X-en a német jobboldali AfD vezetőivel. Musk természetesen jót nevetett a blődségen.

Pedig az már nem semmi, ha Zuckerberg felismeri, mennyi az annyi, és honnan hová. Az a Zuckerberg, akinek a Facebookja mindent cenzúrázott, ami jobboldali, keresztény, szuverenista volt. Most, hogy a demokraták gyászosan megbuktak, és Trump elnök elkezdi kitakarítani az Augiás-istállót, jobbnak látta kimenekülni onnan. Úgy látszik, nála is felülkerekedett az életösztön. Kérdés persze, hogy az a rengeteg anyagi és erkölcsi kár, amit az eszmei fogdmegek okoztak a kárvallottaknak, valaha is megér egy bocsánatkérést? Hogy az anyagi jóvátételről ne is beszéljünk.

Ha már az itthon maradást említettem, nem kell messzire menni, hogy szembesüljünk az ócska neoliberális, újmarxista tanok további erőltetőivel. Akik, mintha mi sem történt volna, közel másfél évvel a választások után, az új évben is tovább vonulgatnak a szlovákiai városok terein. Pozsonyban, Besztercebányán, Kassán vagy Bártfán. Persze érthető a liberális ellenzék frusztráltsága, hogy nem sikerült megnyerniük a választásokat, s főleg, hogy az új kormány igyekszik szuverén politikát folytatni. 

Nyilván sok kritikával lehetne illetni a Fico-kabinetet, többek közt rovott múltjáért, a diszkriminatív „állampolgársági törvényért”, amit annak idején a felvidéki magyarok ellen hoztak.

Azt a hazugságot azonban nehéz elhitetni a szlovák választókkal, hogy a tüntikéző „civileknek” az ország függetlensége és a választók jóléte lenne a legnemesebb célja.

Akik a szokásos transzparensek mellett olyat is előhúztak, amelyen „Fico egy magyar áruló” felirat éktelenkedett. Íme, a végtelenül toleráns, a más véleményét tiszteletben tartó, türelmes és baráti megnyilvánulás csimborasszója! 

A „Szlovákia Európa” égisze alatt tüntető, a hangzatos Békét Ukrajnának! nevű álcivil szervezet, a liberális mozgalmárok élcsapataként többek közt a törvények betartását, a transzparens kormányzást követeli a kabinettől, és ennek érdekében „polgári készültségbe” helyezték magukat. Mert a kormány úgymond veszélyezteti Szlovákiának az Európai Unió és a NATO iránti elkötelezettségét. Ezt abból a liberális kristálygömbből vélik kiolvasni, amelyben a feltétlen hajbókolás és a szolgalelkűség fluiduma kavarog, elhomályosítva minden józan elmét. 

A progresszív türelmetlenkedők megszabnák a kormánynak, kivel és miről tárgyaljon, ráadásul akkor, amikor lassan már mindenki tárgyalni próbál mindenkivel, és megpróbálja a kialakuló erőviszonyok és a majdani béke koordinátái közt pozicionálni az országát.

Miközben világszerte egyre nagyobb teret nyernek a patrióták (lásd: Olaszország, Ausztria, Németország, Franciaország), és egyre nagyobb mértékű a liberálisok elutasítottsága (lásd: USA, Kanada), ezek a mozgalmárok itt továbbra is majdanosdit játszanak, mint a megszállottak. Tolják tovább a nyikorgó szekeret, amelynek a kerekei már imbolyognak, a csapszegek kilazultak, és úgy gajdolják a liberális csasztuskákat, mintha nem lenne holnap.

Megjelent a Magyar7 2025/2. számában.