Duhajok és szótlan brüsszeliták
A hétvégén a szlovák politika közszereplőinek egy részét megszólaltatta és egyben meg is osztotta az Európai Bizottság azon javaslata, miszerint az uniós pénzeszközökkel való gazdálkodással kapcsolatos aggályok miatt függesszék fel a Magyarországnak szánt források egy részének a kifizetését. Nem végleg, csak amíg az aggályok nem tisztázódnak.
Robert Fico és Boris Kollár nagyon jól ismeri a magyar kormány politikájával kapcsolatos közhangulatot Szlovákiában, amely egyáltalán nem lebecsülendő. Mindketten észlelhették, hogy a magyar miniszterelnöknek és a külügyminiszterének népszerűsége soha nem tapasztalt magasságokba szökött a szlovák közvéleményben, elsősorban a nemzet érdekeit szem előtt tartó, Brüsszellel szemben is konfrontálódni bátorkodó, hazafias politikájuk miatt. „Bárcsak nekünk is lennének ilyen országvezetőink!” – hangoztatja a kommentelők nagy többsége.
Ugyanolyanokra nincs esély, de miért ne lehetnének hozzájuk hasonló nézeteket képviselő vezetői az országnak?
Meg is lovagolják a kialakult helyzetet a Smer és a Sme rodina elnökei. Fico őrültségnek nevezte az Európai Bizottság javaslatát és precedens nélküli lépésnek tartja: „Az Európa Unióban ezzel megszűnik a véleményszabadság, hiszen ettől a pillanattól bármelyik tagországot, amelynek más a véleménye, meg lehet büntetni”. Továbbá hangsúlyozta, hogy a javaslatnak semmi köze a jogállamisághoz, mert ha erről lenne szó, Szlovákiától már az összes uniós forrást meg lehetett volna vonni. Hozzátette azt is, hogy Magyarországot azért büntetik, mert nem ad fegyvereket Ukrajnának és más a véleménye Oroszországról, mint az EU-s tagállamok többségének.
Boris Kollár, a Sme rodina elnöke is hasonló álláspontot képvisel Magyarországgal kapcsolatban, sőt szeretné, ha a Szlovákia megvétózná a Európai Bizottság javaslatát, mivel szerinte nem lehet büntetni egyetlen egy tagországot sem azért, mert mást gondol.
„Nem vagyunk vazallusok!” - hangzott el a közös tévévitájuk során. A miheztartás végett azért hozzáfűzte légből kapott fenntartásait is Orbánnal szemben, aki szerinte földeket, ingatlanokat vásárol Szlovákiában, és a saját képére formálja az iskolákat...
Mindketten felismerték tehát, hogy a fenntartások nélküli brüsszeli nyomkövetés hosszútávon a szlovák politikában sem kifizetődő dolog, mert az emberek nem csak papíron, hanem a valóságban is önállóságot szeretnének az országnak. Tetszik nekik a magyarországi önálló nemzetpolitika, a magyar kormány bátor kiállása a brüsszeli bürokraták, valamint az USA által diktált balliberális, összeurópai, pénzközpontú szemlélettel szemben.
Persze, az sem lehet elhanyagolható szempont a két szlovák politikus számára, hogy a kemény és mindenben következetes magyar nemzetpolitika négy alkalommal is kétharmados választási győzelmet eredményezett Orbánéknak. Van mit tehát ellesni!
Eduard Heger kormányfő már óvatosabb duhaj volt Ficonál és Kollárnál. Előbb odanyal egyet Brüsszelnek azzal, hogy a jogállamisági feltételrendszer segíti a tagállamokat az uniós forrásokkal való visszaélések elleni küzdelemben. Ezzel együtt odacsap Ficónak is, hogy Szlovákia a saját tapasztalatai alapján nagyon jól tudja, mit jelent az európai pénzek szétlopása. (De akkor miért késik a felelősségre vonás? Most minden rendeben történik?) Heger szerint a bizottsági javaslatot nem lehet megvétózni, végleges formájáról az országok minősített többsége dönt. Vajon miért?
A szlovák kormányfő szerint egyet lehet tenni Magyarország érdekében: támogatni kell az EB által meghatározott határidő további két hónappal történő meghosszabbítását, hogy Magyarországnak több ideje maradjon a tárgyalásokra, a felmerült aggályok tisztázására. Azért ennél többre is futhatná egy V4-es tagállam részéről.
A köztársasági elnökünk vagy nem töltötte a hétvégéjét odahaza, vagy elkerülte a figyelmét az Európai Bizottság javaslata. Máskor ennél kisebb horderejű kérdésben is azonnal megnyilvánul Brüsszel védelmében, különösen, ha az Magyarország ellen irányul. Ugyanúgy az új külügyminiszter is csöndben maradt. Most az egyszer jól tették mindketten…
