2025. június 29., 10:53

Dubajra hajazó strandolás

Nem vagyok az a strandolós típus, egyszerűen nem érzem komfortosan magam a heringek módjára összezsúfolódott turisták tömegében. Rajtam kívül álló okok miatt azonban az elmúlt napokban kénytelen voltam ellátogatni a nagymegyeri termálfürdőbe, az árak láttán viszont sokkal inkább Svájcban vagy Dubajban éreztem magam. 

strand, hőség
Illusztrációs felvétel
Fotó: Rózsár Vince

Legutóbb még 3-4 éve járhattam a termálfürdőben, az akkori horribilis árakra azonban a mai napig emlékszem. Akkor úgy gondoltam, ez a jéghegy csúcsa, innen már nincs feljebb. Nos, ennél nagyobbat aligha tévedhettem volna.

Az első pofon már a kasszánál arcon csapott, a derűsen mosolygó pénztáros hölgy ugyanis közölte, hogy a három órás belépő 13 euróba kerül. Először nem akartam hinni a fülemnek, meglepődve konstatáltam, hogy a tavalyi évhez képest ismét emelkedtek az árak. Két szemöldökfelhúzás között kiváltottam a belépőt, és elindultam a strandra.

Úton a medencék felé azt számolgattam, hogy pár év leforgása alatt megduplázódtak az árak, emlékeim szerint ugyanis legutóbb még hét eurót fizettem. Ínycsiklandó illatok terjengtek a levegőben, az árak láttán azonban elment az étvágyam. Szó se róla, az alapanyagok ára is emelkedett, a büfések azonban elképesztő árréssel dolgoznak. Úgy vannak vele, a szülő megveszi a gyereknek a kakaós palacsintát és a gofrit, a nyaralás alatt egyébként is jóval többet szokás költeni.

Sokak számára talán megtévesztő lehet a cím, a kedves olvasó arra gondolhat, hogy a szolgáltatások hasonlítanak a dubaji körülményekre, én azonban az árakra asszociáltam. Lassan ott tartunk, hogy jobban megéri a horvát tengerparton pár napot eltölteni - bár az Adriai-félszigeten is jelentősen emelkedtek az árak - mint kilátogatni a csallóközi termálfürdők valamelyikébe.

A Balatonról már nem is beszélve, lassan ugyanis ott tartunk, hogy csupán a tehetősebbek engedhetnek meg maguknak egy egy hetes kiruccanást a magyar tengernél. Azon már meg sem lepődöm, hogy a büfések ismét emeltek az árakon, akik azt sem tartják kizártnak, hogy a szezon során újabb drágulás várható. Mintha óvatosan felkészítenék a turistákat a betervezett áremelésre, később pedig majd azzal védekezhetnek, hogy ők előre szóltak.

Pár számot azért mindenképp kiemelnék. A sajtos-tejfölös lángosért például egyes helyeken akár 2300 forint is elkérhetnek, ami átszámolva majdnem hat euró. De az árak láttán a személyes nagy kedvencem, a hekk sem esne valószínűleg olyan jól, melyet a Balaton északi partján egységesen 800 forint (2 euró)/10 dekáért árulnak. A fagylaltárak már teljesen elszálltak, egy-egy falkapottabb helyen akár két eurót is elkérhetnek egy gombócért, ha jól emlékszem 2010-es évek első felében még valahol egy euró körül mozogtak az árak.

Akárhogy is számolom, figyelembe véve a szállás- és a szolgáltatások árait, 2025 nyarán ott tartunk, hogy egy négy fős családnak anyagilag jobban megéri 4-5 napot eltöltenie valamelyik Földközi-tengeri üdülőközpontban, mint egy hetet Balatonfüreden vagy Siófokon. De igaz ez a nagymegyeri és dunaszerdahelyi termálfürdőre is, ahol az egyes szolgáltatások mellett például a szállásárak is elszálltak az utóbbi években, a megnövekedett költségek miatt ugyanis a szállásadók kénytelenek voltak megemelni az árakat, hogy profitot könyvelhessenek el. Ezt teljesen megértem, a büfések hozzáállásával azonban továbbra sem tudok azonosulni, a megemelt árak ugyanis gyakran még silány minőséggel is párosulnak. Forró, drága vakáció. Akár ez is lehetne az idei nyár mottója, véleményem szerint egészen találó.
Megosztás
Címkék