Diktátorkeltető
Nincs mese, kedves magyarjaim, Orbán Viktor, a magyar kormány és velük együtt maga Magyarország úgy el van szigetelve, hogy jobban már nem is lehetne. Ki sem látszik az európai ugarból. Ezt onnan is tudhatjuk, hogy a magyar miniszterelnökhöz hol Charles Michel, az Európai Tanács vezetője jön gazsulálni Budapestre, hol Svájcba, ebbe az elmaradott országba hívják meg előadni, hol a liliputi Kínában (egyetlen EU-s kormányfőként) hallgatják meg a világról alkotott véleményét. Ahol, ha már ott jár, a piciny Oroszország elnökével is tárgyal. Ha ez sem lenne elég, Emmanuel Macron Párizsba hívja vacsorára, ahonnan meg egyenesen Latin-Amerikába repül elnöki beiktatásra.
A végtelenségig elszigetelt magyar kormányfő azonban úgy fennakadt a fősodratú média és a Soros-birodalom kiszolgálóinak a torkán, hogy nem győzik kapkodni a levegőt. Ha lélegzethez jutnak, azonnal kezdik a gágogást: meg kell állítani Orbán Viktort! Bizony, nem irigylem a szigetelőszalaggal rohangászó magyar ellenzéket és a brüsszeli bábokat! Pokoli nehéz lehet elviselniük, hogy a magyar diktátor megkerülhetetlen tényezővé vált a kontinensen, hiszen Stockholmtól Lisszabonig, Berlintől Rómáig mindenki a szavát lesi, és mindenki várja, mi lesz a következő lépése. A gyávák pedig szurkolnak, hogy döntsön helyettük is.
De azért, mit ne mondjak, az eltiport sajtószabadság országában a földbe döngölt ellenzéki sajtó él és virul, kiadóik busás haszonnal működnek, és önkívületben ócsárolják a magyar kormányt. Szállítják a muníciót nyugati elvtársaiknak, akik talán sosem fordultak meg Budapesten, de mindenről olyan jól informáltak, mintha a croissant-jukhoz tálalt lattét valahol az Andrássy úton szürcsölgetnék reggelente.
A Guardian újságírójának például van képe kijelenteni, hogy „a Putyin-párti Orbán Viktor Magyarországja most azzal fenyeget, hogy meghiúsítja Ukrajna esetleges uniós csatlakozásának hivatalos megkezdését”. Pedig „Ukrajnától kezdve az éghajlati válságig az Uniót sokkhatások sújtják. Nem engedheti meg magának többé, hogy Magyarország átverje” – siránkozik az angol, aki az Unió sorsa fölött aggódva csak azt méltóztatik elfelejteni, hogy Nagy-Britannia a nagy szorongás közepette kilépett az EU-ból. Ennek dacára a Guardian legfontosabb témája, hogy úgymond Magyarországon nagyobb a korrupció, mint Ukrajnában. Ennek a végtelenül korrupt, jogtipró országnak egyesek szerint már rég nincs helye az Unióban, ki kéne onnan taszítani, és betolni helyette a jogok csimborasszóját, Ukrajnát.
A Guardian természetesen elsiklik Vitalij Klicskónak, Kijev polgármesterének nemrég megjelent interjúja fölött, amely a Spiegelben jelent meg, s amelyben Klicsko az ukrajnai „demokráciáról” szól keresetlen szavakkal. „Egy ponton túl semmiben sem fogunk különbözni Oroszországtól, ahol minden egyetlen ember szeszélyén múlik. (…) Hazudhatunk euforikus híreket Ukrajna népének és a szövetségeseinknek, de nem a végtelenségig.” És ezt az országot akarják beszuszakolni az EU-ba! A végtelenül igazságos Nyugat mélyen hallgat, mint kompban a sötétség. Ha Orbán Viktor mond hasonlót, azonnal beindul a sakálvokál, ha egy ukrán vezető rántja le a leplet az elhantolt igazságról, azt hallgatás övezi. A mainstream szerint Kijev polgármestere nyilván nem tényező, mondhat, amit akar, ők jobban tudják, mi a dörgés, mint maguk az ukránok. És jobban ismerik Magyarországot, mint a magyarok.
Persze tudjuk, mi fáj a Guardian megbízóinak. Azt a szándékot próbálják aláásni, amely szerint Magyarország végre hozzájuthat az őt megillető uniós források egy részéhez. „Ez rövid távon ostobaság lenne, hosszú távon pedig káros, mivel precedenst teremtene a jövőbeni leendő autokraták számára, hogy az Orbán-féle viselkedés nem jár komoly következményekkel.”
A Guardian és a Soros-birodalomból vezérelt mainstreamsajtónak természetesen az sem hír, ami nemrég került napvilágra Washingtonban. Tucker Carlson szellőztette meg, mi zajlott le nemrég az amerikai képviselőházban. „Egy titkos képviselőházi tájékoztatón Lloyd Austin védelmi miniszter azt mondta a képviselőház tagjainak, hogy ha nem adnak több pénzt Zelenszkijnek, „elküldjük a nagybátyáitokat, unokatestvéreiteket és a fiaitokat, hogy harcoljanak Oroszországgal.
Fizess az oligarcháknak, különben megöljük a gyerekeidet” – mondja az amerikai újságíró Elon Musknak, az egyik legnagyobb véleményportál tulajdonosának. Ugye, jól sejtjük, hogy ez az üzenet sem fog keringeni az éterben?
Már csak azt lenne izgalmas tudni, milyenek azok a leendő autokraták? Hol és hogyan születnek a jövendő diktátorok? A kicsi Trumpok, a mini Hszi-Csin pingek, Kim Dzsong Unok és Lukasenkák. Lehet, hogy észre sem vesszük, hogy az autokratakeltetőben mocorognak a tojások?
A Soros-média szerint igen, és jó lesz résen lenni. Különben megérhetjük, hogy az új diktátorok meg találják kérdezni a félmilliárdnyi polgárt, adjanak-e több pénzt Ukrajnának, felvegyék-e a háborús, velejéig korrupt, a kisebbségi jogokat két lábbal tipró országot azonnal a fényességes klubba?
Megjelent a Magyar7 2023/50.számában.
