De hiszen mások is...
A mindenszentek utáni héten őrülten tombolt a szél országszerte. Biztos voltam benne, hogy sírokat is alaposan megtépázta, ezért fogtam a „temetői pakkomat”, és elindultam. A ház előtt megállított az egyik szomszédom. Látva (és jól ismerve) a felszerelésemet, okoskodva mondta, hogy nem volt-e elég az ünnepek előtt kijárogatni, szépítgetni a sírokat, még most is ezt akarom tenni? S hogy talán csak nem estem letargiába? Megnyugtattam, hogy a lelkivilágom táján minden rendben van, csak hát ez az erős szél… És ha már kint leszek, fel is sepergetem a sír melletti már-már kiszáradó tujafákról folyamatosan potyogó törmeléket.
A virágokat biztos felborította a szél, talán a mécseseket is, hát megyek, hogy rendet tegyek.
És milyen virágokat raktál a sírra, élőket, vagy művirágokat?
Úgy látszik, valamit megértett a célzásból, ezt az ellenkezéséből lehetett tudni:
És te nem látod, hogy a sírok tele vannak művirágokkal?
De, látom, csakhogy mások engem nem érdekelnek. Illetve mégis: olyan szempontból, hogy feleslegesen és nagymértékben szennyezik a környezetet. S mivel én is ebben a környezetben élek, mégiscsak bosszant, ha valaki ily módon is károsítja világomat.
Most meg itt van az Európai Ügyészség által vizsgált áfa- és vámcsalások eredménye, miszerint az összes uniós államban feltárt csalásban Szlovákia egyharmad részben sáros. Rengeteg híranyag, riport, interjú jelent meg e témában az utóbbi napokban. Engem különösen egy rádiós beszélgetés „ragadott meg”, amelynek alanya Boris Susko szlovák igazságügyi miniszter volt.
Most már talán érthető, miért hoztam párhuzamba a fenti két esetet. Szomszédasszonyom, akit az „egyszerű” és a „mindennapi” jelzővel illetnék, másokra mutogatva próbált hárítani egy nem elhanyagolható, de azért nem annyira sorsdöntő dologban. A miniszter, aki semmiképpen sem lehet sem egyszerű, sem mindennapi ember, ugyanezt tette egy eget, földet megrázó, sokkoló ügyben.
Szomszédomnak elnézem téves érvelését, de a miniszternek nem bocsáthatom meg.
