Danko, a (zászló)rúdtáncos
A kis országok sokszor hajlamosak meggondolatlanul túlzásokba esni, szeretnének valamiben nagyon kitűnni, valami monumentális dolgot alkotni, vagy olyat mondani, amire a világ hirtelen felkapja a fejét. A kisebbségi komplexusok ellensúlyozása hajtja őket ilyenkor.
Például látszólag nagyon merész dolognak tűnt, amikor Zuzana Čaputová államfő pár héttel a beiktatása után az emberi jogok megsértése miatt élesen bírálta Kínát, aki viszont fejcsóváló reagálásra sem méltatta.
A bolha és az elefánt egyik közös története juthat az eszünkbe a sok közül: amikor egy szakadék fölötti gyenge fahídra egyszerre lép rá a bolha és az elefánt. A súlyuk alatt a híd letörik, az elefánt és a bolha a szakadékba zuhan. Lent fájdalmasan megszólal a bolha: nem megmondtam, hogy egyenként menjünk át?
A kis Szlovákia köztársasági-elnökasszonya bírálja a nagy Kínát az emberi jogok megsértése miatt. Előfordulhat a közeljövőben, hogy valamilyen hazai magyar kezdeményezés hatására hamarosan neki, mint az emberi jogok nagy védelmezőjének szembesülnie kell majd a beneši dekrétumok tarthatatlanságával is. Akkor viszont mi lesz a mérce?
Régebbi történet, amikor a mostaninál még kisebb Szlovákia 1941. június 23-án hadat üzent a Szovjetuniónak, vagy arra is jól emlékezünk, amikor Ján Slota, Danko elődje a Szlovák Nemzeti Párt élén húsz évvel ezelőtt T-72-es tankkal akarta lerohanni Budapestet. Kis állam nagy tettei és hőzöngései, amelyek csak az egykori ökölrázós albán légvédelem önmutogatásával vethetők össze.
Viszont az utódnak, Andrej Dankónak is van vagy inkább lesz mit felmutatnia a magasba! Már maga az az ötlet is fenomenális, de a kivitelezése lesz aztán igazán monumentális, nehezen túlszárnyalható (még a kisrepülőknek is)! A szlovák házelnök ugyanis a fejébe vette, hogy egy hatalmas, 30 méteres zászlórudat állíttat a szlovák parlament épülete elé, három méterrel magasabbat, mint amilyenen a magyar Országház előtt lobogtatja a szél a zászlót. Ha már a szlovák parlament épülete eltörpül a magyar Országház mellett, legalább a zászlórúd magassága múlja felül a budapestit! Sokan nacionalista túlkapásnak vélik a zászlórúd méretét, Dankót pedig ezért nemzeti húrokon játszó rúdtáncosnak, és Slotához, az ízig-vérig sötét „hazafi” néhány megbotránkoztató tettéhez hasonlítják a tervezetet.
Á, dehogy! Mikor tekintett például Bugár Slotára barátként? Soha! Danko egy nagy álmodozó szlovák hazafi, akiben néha kissé túlbuzog a bizonyítási vágy, de közel sem ártó szándékkal. Nincs a zászlórudas elképzelésben semmilyen ellenségkép. Kis országnak legyen magas zászlórúdja! Magyarellenesség meg főleg nincs, még akkor sem, ha kimondottan a budapesti zászlórudat akarja három méterrel lekörözni a pozsonyival. Hadd tegye! Azon aztán igazán szépen lobogna egy hatalmas zászló. Mert kis zászlót nem tűzhet rá, eltörpülne az óriásrúdon. Arra óriáslobogó illik, hogy messziről, szemüveg nélkül is jól kivehető legyen rajta az ezüst színű kettős kereszt és a hármas halom pánszlávos kék színe, hogy azt még véletlenül se keverjék össze a magyar címerben szerepló hármas halom zöld színével.
Az építkezési munkálatok már el is kezdődtek a szlovák parlament épülete előtt: a mezőgazdászok szombatra virradóra a 30-méteres zászlórúdnak kimélyített gödör elé alapnak 31 mázsa trágyát szórtak.
De nyugodtan szárnyalja csak túl a magyar Országháza előtt tornyosuló zászlórudat Danko! A szlovák házelnök előtt bizonyára ismeretlen Arany János költészete, hogy annak egyik művében szerepel egy bizonyos Toldi Miklós, aki még az ehhez hasonló rudakkal is simán elbánt. Jogos tehát a kérdésidézet a Toldi trilógia első részéből: „Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?“ Miklós pedig megmutatta a maga módján, félkézzel....
