Csupa meglepetés
Körülbelül két hónappal ezelőtt új porszívót vettem az egyik elektronikai árulánc boltjában. Felkínáltak hozzá egy olyan ún. turbókefét is, amely nem volt az alapkínálatban. Bár kisméretű kiegészítőről van szó, úgy láttam, jó szolgálatot tesz majd. Az útmutató és az eladó szerint nagyon hatékonyan tisztítja a kárpitozott felületeket, alaposan kikeféli a székek ülőkéit, az ülőgarnitúrákat és egyéb textilfelületű alkalmatosságokat. Anélkül, hogy megkérdeztem volna az árát, a kosaramba tettem a megnyerő külsejű, és hasznosnak mutatkozó kefét. Csak a pénztárnál kiáltottam fel: Hat euró!? Az ifjú pénztáros azt hitte, sokallom az árát. Jaj, dehogy, magyaráztam. Meglepődtem, hogy ilyen olcsó. De jól van, legyen is, amikor minden más olyan drága!
Hamarosan felavattam az új porszívót, vele együtt a turbókefét is. És lássatok csodát: fantasztikus erővel szippantotta ki a port, a mindenféle morzsát, cérnaszálakat, szöszöket, de főleg a hajszálakat a megcélzott felületekről. A szőnyegre is kipróbáltam. Igaz, hogy kisebb területet ölel fel, mint a hagyományos porszívókefe, de a kefék erőteljes forgása által sokkal hatékonyabban tisztít. Ezért a szőnyegre is már csak ezt kezdtem használni. El is döntöttem, veszek egy másikat is, az egyik a kárpitozásra, a másik a szőnyegre szolgál majd.
Majdnem két hónapba telt, mire végre elmentem ugyanabba az áruházba, hogy megörvendeztessem háztartásomat még egy ugyanolyan kefével. Mivel nem volt eladó a láthatáron, magam indultam keresésére, s lám, hamarosan megláttam a már messziről integető, és „Itt vagyok!” kiáltással üdvözlő kefét. Közelebb érve megtorpantam. Az áru alatt 14,90 eurós árcédula virított. Talán tévedés, gondoltam. De meggyőződhettem róla, hogy nincs szó tévedésről, hiszen az árcédula feltüntette a kefe megnevezését és márkáját is.
Tudtam, hogy kell nekem ez a kefe, ráadásul nem fogok tönkremenni, ha kiadok érte 15 eurót.
De szó, mi szó megint meglepődtem. Mondtam is a pénztárosnak, hogy ezt a kefét két hónappal ezelőtt 6 euróért vesztegették. Igen, tudom, mondta unottan. Talán a fúzió az oka. Milyen fúzió? Hát, fuzionáltunk egy másik elektromos üzletlánccal. Ez volt a harmadik meglepetés: ez a fúzió 150 százalékos áremelést jelent? Felemelik az árakat a fúzió nevében? És nem 10 vagy 15 százalékkal, hanem esetenként sokkal többel.
Otthon várt a negyedik meglepetés. A számítógépemben egy csini leányzó mosolygó fényképe üdvözölt az áruház nevében, és nagyon köszönte a vásárlásomat. Ennek fejében arra kért, hogy értékeljem a vásárlást. Arra a kérdésre kellett válaszolnom, rendben zajlott-e. Két lehetőség közül választhattam:
Nem, egyáltalán. Vagy: Igen, minden rendben. Nincs középút, nincs lehetőség megjegyzésre vagy netán kérdésfeltevésre, sem pedig javaslatra.
Nem tudom, ebből a semmitmondó felmérésből mit olvasnak ki a marketingesek. Az nem valószínű, vagy legalábbis ritka, hogy valakinek egyáltalán nem zajlott rendben a vásárlása, mert ugye, ha valamit nem talált rendben, akkor már nem is vásárolt. Aki pedig megvett valamit, bizonyára úgy érzi, hogy a vásárlása rendben folyt le. Mert ugye, ha kiválasztok valamit, és úgy döntök, hogy megveszem, akkor fogom, kifizetem, és hazaviszem.
Ez a három utóbbi lépés általában rendben zajlik, ha van elegendő pénzünk az adott árucikkre. Így aztán jöhetnek az „Igen, minden rendben” hangzású válaszok.
Nagymamám az én koromban azt szokta mondani, hogy ő már annyi mindent megélt, őt már semmi sem lepheti meg. Szerintem ezen a bugyuta felmérésen ő is meglepődne, ha még élne. Magam is megtapasztaltam már ezt-azt, mégis meg tudok lepődni az ilyen átlátszó trükkök láttán, amelyeket végül is a kedves vásárlóval fizettetnek meg.
