2021. november 20., 09:02

Csip – csip – csip...?

Nem, kérem, nem! Ez már nem csak a naposcsibék akusztikus megnyilvánulása, hanem napjaink egy óriási problémája – az elektronikus csiphiány...

chip. PC alaplap
Fotó: Pixabay.com
Illusztrációs felvétel

Ismerősöm – cége évvégi nyereségét csökkentendő – gépkocsit akart vásárolni és egy japán gyártmány mellett döntött. Bement a márkakereskedésbe és körülnézett, majd közölte a kereskedővel, hogy szeretné a kiválasztott autót. Gondolta, hogy egy pár napon-héten belül megvásárolhatja.

Csak gondolhatta! Szívesen előjegyzésbe veszik – mondta az kereskedő - a kért márkatípust csak 2022 májusában tudják szállítani. Az egyik fő gond az autóelektronika csiphiánya világszerte.

Elektronika nélkül pedig ma már nincs autó (régi szép idők, amikor enélkül is működött a gépkocsi...igaz..két évet is vártunk egy autóra a szociban...)

Ez van! De nem csak az autóelektronikával van baj, minden más elektronikai területen is – lehet, hogy más-más mértékben – de jelentkezett a csiphiány. Ennek több oka lehet, kezdve a Covid-járványon át a konténerhiányon, a világgazdaság megroggyanásán és túlzottan központosított gyártáson keresztül a felesleges „bespájzolásig“.

Miről is van szó?

A világméretű járvány 260 millió fertőzöttje és lassan hat millió halottja nem tett jót egy iparágnak sem, tehát a globális árumozgásoknak sem.

Szélsőségesen lelassultak a szállítási folyamatok, az azelőtti két-három hetes beszállítások két-három, sőt négy-öt hónapra nyúlnak.

Pedig abban a termelés- és nyereségközpontú világban, ahol a multik gyártósorainak raktárterei valójában a világban szanaszét közlekedő kamionok rakterei lettek, nehéz lesz ezt megemészteni. A nyereségvágy pedig nemhogy csökkentené, de még növeli a káoszt, pl. a következő pozitív visszacsatolás által is.

Ha egy gyártó észleli a gyártáshoz szükséges anyagok hiányát, mindeáron igyekszik azokat beszerezni. De nem csak beszerezni, hanem biztosítani a folyamatos termelést azzal, hogy megpróbál „bespájzolni“ az anyagokból.

Ez azt jelenti, hogy feleslegesen nagy készleteket igyekszik felhalmozni, raktárra vásárol anyagot, néha az egyhónapos szükséglet többszörösét is. Ez a gyártó szempontjából érthető, de mi lesz pl. azzal a kisvállalattal, akinek ugyanerre van szüksége csak töredéknyi mennyiségben?

Nem tudja beszerezni, mert a csipgyártók nem képesek két-három hónapon belül megsokszorozni a gyártott csipek számát. Ugyanis a csipgyártás a high-tech kategóriába tartozik, nagy beruházások és magas tudású szakemberek kellenek hozzá. Az igaz, hogy amikor már beindul, megy mint a karikacsapás, de mit addig...?

A másik nagy negatívum, hogy a „bespájzolás“ jelentős pénzösszegeket (tőkét) köt le, amely nem forgótőke, hanem várja szebb napjait, amíg aktivizálódik. Akkorra pedig egy másik alkatrész fog hiányozni, ami miatt akadozhat a globális termelés. A spirálisan bezáródó kör pedig ismétlődik és folytatódik még brutálisabb eredménnyel...A kis- és középvállalkozásokról már ne is beszéljünk!

A globálios termelés lassulása pedig visszafogja az áruszállítást, mert ha nincs valami legyártva, nincs mit szállítani. A csipek nagyon pici alkatrészek, egy konténerben több millió fér el, de ha nincs csip meg nem megy a konténerszállító hajó, esetleg nem száll föl egy csipszállító repülőgép, akkor minden áll – egy-két csip hiányában nincs fedélzeti komputer meg a hozzátartozó kütyük.

Ha pedig leáll az elektronikus eszközök termelése, drasztikusan csökkenhet az ipar átlagos teljesítménye is, mert ma már minden elektronizált – még az őszi nagyüzemű káposztavágó is!

A (természetesen nemlétező) globális hatalomnak fel van adva a lecke: ha nem tér észhez, egy-két éven belül padlóra kerülhet a világgazdaság!

Vagy éppen ezt akarja???

Megosztás
Címkék