Bukdácsolva meginduló oktatás
„Ha jók lesznek a számok, örömteli hírt jelenthetek be” – mondta Igor Matovič szlovák kormányfő. Jövő héten hétfőn eldőlhet az iskolák kinyitásának kérdése. Abból a szempontból tényleg örömteli a hír, hogy a járvány terjedését sikerült megfékezni az óvintézkedéseknek köszönhetően.
A válságstáb egyelőre nem hozott döntést, a hétvégi és a hétfői fertőzésszámokat kell megvárni, utána határoznak az iskolanyitások pontos időpontjáról. A hétvégi adatokat állítólag azért kell megvárni, mert akkor telik le a kéthetes lappangási idő az enyhítések előző fázisának bevezetése óta. Meg kell várni a következmények alakulását.
Matovič azt is közölte,
teljesen önkéntes lesz az óvoda és iskola látogatása, a szülő döntésén múlik. A tanítás megkezdése csak az alsó tagozatot érinti, és maximum 12 diák lehet majd egy osztályban.
Ez könnyen megoldható, amennyiben a felső tagozatos tanulóknak még otthon kell maradniuk. Viszont ez a megoldás a szülők helyzetét csak félig könnyíti meg, ha mondjuk, van a családban egy harmadikos és hatodikos gyermek is. A kisebbik mehet ugyan suliba, ott tanulhat is, de a nagyobbikkal mi lesz otthon? Nem csak a felügyeletét és ellátását kell továbbra is megoldani, hanem az online tanulását is, ami eddig szülői motiválással és segítséggel valósult meg.
Más problémát is felvet az új helyzet.
Mivel önkéntes alapon indulhat be a tanítás, előfordulhat az alsó tagozaton egy olyan helyzet, hogy az osztály felét engedik a szülők iskolába, a másik fele viszont továbbra is otthon marad. Ebben az esetben a pedagógusnak megduplázódik a munkája, mert a hagyományos osztálytanítás mellett folytatnia kell az otthonmaradóknak az online oktatási formát is, amit jól elő kell készíteni és le is kell vezényelni.
Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ez időigényes és nem egyszerű feladat, tantárgyakként valamint tananyagokként változó.
Ausztriában egyszerre indították újra az iskolákat, az alsó és felső tagozatokat is. Természetesen elővigyázatosságból a kiscsoportos, 12 fős tanítást ők is betartják, de ezt nagyobb létszámú osztályok esetén a következő módon oldották meg: két részre osztották a tanulókat, az egyik héten a félosztály két napot tölt iskolában, a másik fele pedig három napot. A következő héten pedig cserélődnek a csoportok, így végül is ugyanannyi időt tölt el minden gyerek az oktatási intézményben.
Úgy tűnik, nálunk inkább szülőszempontú (és gazdasági szempontú) iskolaindítást választottak, hogy az alsótagozatos szülők is visszamehessenek a munkahelyekre, a nagyobb gyerekek pedig majd csak ellesznek valahogy otthon maguk is.
Ausztriában pedig az iskolanyitás inkább gyerekszempontút, hogy az iskolaköteles nebulók mindannyian visszamehessenek a közösségeikbe, és hagyományos, megszokott módon folytathassák az iskolai tanulmányaikat.
Igor Matovič miniszterelnök május elején azt is kijelentette, hogy amennyiben javul a járványhelyzet, biztosítani kellene a lehetőséget a gyerekek számára, hogy nyáron legalább egy hónapig iskolába járjanak és behozzák a lemaradást, hiszen több tízezer gyereknek nincs otthon internete, számítógépe.
Ez azóta annyiban módosult, finomult, hogy amennyiben az oktatási intézmény valamilyen megfontolásból a nyári iskola megnyitása mellett dönt, az nem lesz kötelező a diákok számára, szintén önkéntes alapon fog működni, a szülő dönti el, hogy igénybe veszi-e. Jogos a finomítás, mert a diákok nagy többsége tanult a kényszerszünet alatt is, a pedagógusok is dolgoztak rendületlenül, megérdemlik tehát mindannyian a nyári vakációt. Más kérdés, hogyan lehet majd eltölteni…
