Bugár, a tűzoltó és az összeugrasztott magyarság
Azt írja nekem kissé ironikusan egy bejegyzésben az egyik újvári ismerősöm, hogy „még jó, hogy minden héten kapunk egy cikket Dénestől, amivel jól összeugrasztja a magyart a magyarral, és talán még élvezi is.“ Aztán azzal folytatja, hogy nem érti, mire jó ez, mert mi lesz, ha egyetlen magyar párt se kerül be a parlamentbe. Írta mindezt a „Most kéne abbahagyni, elfutni, elrohanni” írásomra reagálva, amelyben annak a véleményemnek adtam hangot, hogy sem a politikában, sem a kabaréban nem lehetnek örökéletűek a „színészek”. Konkrétan senki sem volt nevén nevezve a cikkben.
Pedig az az igazság, hogy én élvezni egész más dolgokat szoktam, a felvidéki magyar-magyar szembenállást meg kimondottan rühellem, amit számos írásomban ki is fejtettem. Azon persze lehet vitatkozni, hogy mi volt előbb – az összeugrasztás vagy a szembenállás, a tyúk vagy a tojás.
Értelme viszont nem lenne ennek a vitának, mivel azzal, hogy kimondjuk, ez így most nem kóser, és keressük a kialakult helyzetért felelőseket, még nem oldódnak meg a dolgok maguktól. Az összefogásnak konkrét akadályai vannak, amelyeket el kell távolítani, ha újra egységes magyar politizálást és kiállást szeretnénk a Felvidéken.
Egy házasságban is nagyon nehéz elképzelni az újra összeborulást azzal, aki a válóokot kiváltotta, és aztán a válást is saját maga indítványozta. Különösen akkor nehéz, ha a békülés érdekében azóta egy lépést se tesz, sőt egész más értékrendet képvisel. Amikor a felvidéki magyarság többsége azt mondja, hogy az a himnuszellenes törvény, amit a vegyes párt képviselőinek többsége is megszavazott a szlovák parlamentben, nem jó, mert ellenünk van, és mélyen sérti önérzetünket, ő azt állítja, hogy nem kell emiatt a parlament előtt tiltakozni, majd ő elintézi a parlamentben.
Nem csak erről van szó, elnök úr! Ön egyáltalán nem érzi, hogy újra megpróbáltak belénk rúgni? És csak az országos méretű magyar felháborodásnak, a civilek által megszervezett tiltakozó megmozdulásnak köszönhető, hogy a parlament elnöke hajlandó tárgyalni a törvénymódosításról? Hiába próbálta meg elbagatellizálni a történést azzal az átlátszó céllal, hogy nem is vétkeztek akkorát a képviselőtársai, amikor ők is megszavazták a himnuszellenes törvényt! És hogy majd elintézik törvényes keretek között azt, amit elszúrtak felelőtlenül! Az eredendő bűn nem az, hogy a szlovák parlamentben a Szlovák Nemzeti Párt a szlovák nemzeti szimbólumok védelme érdekében fogadtatott el egy törvényt, hanem az, hogy önök hagyták szó nélkül a magyarságot is sértő korlátozást, sőt még statisztáltak is hozzá szavazataikkal.
Azok az emberek ott kint a téren, hidegben, esőben, szélben emiatt voltak kénytelenek tiltakozni, nem jókedvükből mentek oda. Az önök felelőtlensége, figyelmetlensége vagy netán koalíciós fegyelme miatt vonultak a parlament elé vasárnap. Ön pedig felelőtlen hangulatkeltésnek nevezte az egészet. Milyen jogon?
Azt állítja tehát Bugár, a tűzoltó, hogy „tüzet szítani sokkal könnyebb, mint tüzet oltani.” És felszólítanak mindenkit, aki jelenleg az olajat önti a tűzre, hogy értékelje a kialakult békés szlovák-magyar együttélést, és ehhez mérten politizáljon, sicc!
A szlovák-magyar együttéléssel nincs is különösebb baj, a tüntetésen jelen volt az a Dostál képviselő is, aki figyelmeztette több ízben is Bugárékat az általuk is megszavazott törvény magyarságra leselkedő veszélyeire. És Danko, a parlament elnöke fogadta a tiltakozó nagygyűlés szervezőit, ígéretet téve arra, hogy megvizsgálja a szervezők által megfogalmazott további követeléseket is. A parlament magyar alelnöke erre nem volt hajlandó, bizonyára szégyellte magát. Joggal!
Akkor hogyan is van ez? Ki ugraszt össze kit és kivel? Természetesen üdvözítő, amikor sorra megjelennek a magyar feliratok a városban, sok esetben a Most-Hídnak köszönhetően a középületeken is, de nagyon nem jó, ha közben elhalkítani akarják a hangunkat és a himnuszunkat is... Hiszen tudjuk, vétkesek közt cinkos, aki néma!
