Brüsszeli humor
Brüsszel, pontosabban az Európai Bizottság, még pontosabban az unió energiaügyi biztosa azt tanácsolja a tagállamoknak, hogy már most kezdjék el a gáztározók feltöltését, hogy elkerüljék a téli időszak előtti pánikot. Természetesen nem a minap véget ért télre gondol Dan Jørgensen biztos úr, aki a minap levelet küldött szét minden tagállamnak.
Biztos úr felszólítja a tagországokat, hogy változtassanak a télre való felkészülés megszokott menetrendjén, és ne várjanak augusztusig-szeptemberig, amikor mindenki egyszerre veti rá magát a világpiacon elérhető LNG-re, ami rekord magasságokba hajtja fel az árakat.
A dán állampolgárságú, nem mellesleg szociáldemokrata Jørgensen ezek szerint feltalálta a spanyolviaszt, és úgy utasítgat, mintha valami forradalmi felfedezést tett volna. A levélről a hangzatos nevű Eubrief portálon olvastam, amelynek lánykori neve Euractiv volt. (Az is megérne egy misét, vajon miért változtatták nemrég német hangzásúra a portál nevét, de tárgyunk szempontjából ez nem igazán fontos.)
Az Eubrief (magyarul: eulevél) cikkét olvasva nem tudtam visszatartani a nevetést, hiszen ilyen gondos, atyai jótanácsot ritkán olvas az ember. Jørgensen úr talán azt a látszatot szeretné kelteni, hogy az Európai Unió milyen előrelátóan, borotvaéles logikával irányítja a tagállamokat, amikor arra biztatja őket, hogy vásároljanak a mostani, háborús helyzetben, amikor az árak az egekben vannak. A következő jótanács: ha nem sikerülne 90 százalékra feltölteni a tározókat, az EU „megengedi” a 80 százalékos feltöltöttséget, ha ne adj isten az sem jönne össze, akkor le lehet menni 70 százalékra. Ha csak úgy nem.
Mit lehet erre mondani? Forognak azok a bizonyos csapágyak Brüsszelben! A biztosok adnak a látszatra, hogy igazolják, valóban megdolgoznak a fizetésükért. Azért adnak ilyen bölcs, tanácsnak tűnő ukázokat.
Csak arra lennék kíváncsi, hogy Jørgensen megdicséri-e Orbán Viktort, hogy Ukrajna helyett a magyar tározókba kezdi küldeni a földgázt? Vagy a magyar miniszterelnök bejelentése hallatán egyfolytában azon töri a fejét, mit szóljon ehhez, hogy ne szenvedjen arculatvesztést? Orbán Viktor követi a politbüro (bocsánat: bizottság) ukázát, vagy határozott lépésével „bontja a kényes egységet”, amelyre Brüsszel olyan büszke? Másképp fogalmazva: a többségnek szabad, Budapestnek nem szabad? Vagy Budapest lesz a követendő példa?
Persze, azt is tudjuk, hogy Dánia nem esik messzire Norvégiától, és az északi rokonság sem elhanyagolható szempont a történetben. Mindenesetre ez bonyolultabb kérdésnek tűnik, mint a banán görbülete, a tojóstyúkok esetében a mélyalom, vagy a szarvasmarhák végbélszele.
