Bezzeg Szlovákiában!
„Tartson ön is szlovák nyugdíjast” címmel jelent meg egy írás a magyarországi Indexben. Benne a pihent agyú szerző azt fejtegeti, hogy a karanténban a szőrös, pikkelyes, tollas házi kedvencek mellett az utóbbi időben feltört a slágerlistán a bezártság idején is bízvást tartható nyugdíjas, akivel megosztható a magány. Szerinte a legnépszerűbb „fajok” a mi éghajlatunk alatt a magyar és a szlovák egyedek, mert szívósak. Ezt követően már a szívóság szintjeiről és miértjeiről elmélkedik.
Felhoz pro- és kontra-érvet mind az egyik (magyar), mind a másik (szlovák) fajta házi tartása mellett. Arra a következtetésre jut, hogy a magyar terráriumba nem biztos, hogy kizárólag magyar nyugdíjas kell úgy, mint például a magyar férfire a magyar öltöny! Bár a hazafias érték mellett a táplálás is sokkal inkább a hazai mellett szól, hiszen farháttal, borsófőzelékkel a magyar nyugdíjas erőnléte szinte korlátlan ideig szinten tartható, míg a jelenlegi helyzetben a szlovák öreg részére knédlihez jutni meglehetősen nehézkes.
És persze legalább szalontüdő is kell még a szlovák nemzeti kenyérhez, nem beszélve a borovicskasörről. Már a cikknek ebben a stádiumában is sejthető, hogy végül is oda akar kilyukadni a szerző, hogy a különböző járványstatisztikák azt bizonyítják, hogy a szlovák egészségügy a magyar előtt jár, ami a magyar kormány sarát sugallja az Index szerzője szerint.
A szlovák egyed sokkal fegyelmezettebb, de nem csak emiatt előnyösebb árucikk!
A szigorúbb szlovákiai diktatúra (itt nem tudni, melyik korszakra, a jelenlegire, vagy a szocialistára gondol) nevelte át a szlovákokat (akkor már legyünk pontosak: a Szlovákiában élőket) a nagyobb fegyelemre. A magyar nyugdíjas még 56-ban is, amikor lőttek, bevásárolni ment. Csehszlovákiában 68-ban nem lőttek ugyan annyira, a szlováknak a magyar tankok felügyelete alatt kellett üzletbe mennie, kígyóztak is a sorok az élelmiszerüzletek előtt, a tankok is. De most nem lőnek a vírusra, nem is fél a szlovák szépkorú.
A hatékonyabb járványmegelőzési stratégiák következményeként a Szlovákiából importált nyugdíjas hosszabb élettartamú lenne a magyarnál, tehát jobb befektetés, mint a hazai.
„A szlovák nyugdíjas mellett szól a hosszabb élettartam is, hiszen ezekben a vészterhes időkben még jelentősebb megrázkódtatást jelenthet házi kedvencünk váratlan elvesztése, az üres terrárium szívszorító látványa, a szokásos motoszkálás, horgolás, bélyeggyűjtés, sorozatnézés, pasziánszozás apró neszeinek elmaradása.”
A magát szellemesnek gondoló szerző a cikkben a használati utasítás elolvasására is bíztatja a magyar vásárlót, elsősorban a szlovák nyugdíjas tisztántartására vonatkozóan, és párszavas nyelvleckével is szolgál. Szerinte kutya, cica, papagáj vagy díszhal házi kedvenc helyett a jelenlegi járványhelyzetben a szlovák szépkorú lehet a tökéletes megoldás.
Mivel a cikkíró azért felsorol érveket a magyar nyugdíjas mellett is – fürgébb szlovák megfelelőjénél, igénytelenebb, és egy kis vírustól nem ijed meg, ezért szeretnénk a szerző figyelmébe ajánlani egy még jobb megoldást, ami talán elkerülte a figyelmét: a szlovákiai magyar nyugdíjas, aki nem csak megtestesíti a szlovák és magyar nyugdíjas ötvözetét, hanem specifikummal is szolgálhat: kétnyelvű, ami a szlovák tv csatornák nézésekor előnyt jelent, mert fordíthat a gazdinak. Megszokta a kisebbséget, beolvadásra hajlamos, jól idomítható, ami egy család viszonylatában sem elhanyagolható. Szófogadó, tűrőképes, kevéssel is megelégszik, megtanította rá az élet. Honosítása, fajtisztaságának bizonyítása is egyszerűbb a szlovákiai magyar nyugdíjasnál, vannak egykoron magyarországi állampolgársággal rendelkező felmenői, akik még mesélhettek is neki a hontalanság éveiről, amikor úgy igazán egyik országban sem látták őt szívesen. Innen elzavarták, ott csak nehezen fogadták be.
Tudunk dorombolni is!
Hiába is tiltakozik a Párbeszéd, jól tette az anyaország, hogy szájmaszk-adománnyal megpróbálja odacsalogatni a szlovákiai magyar nyugdíjast! De mi lesz a járvány után? Tele lesznek Budapest utcái megunt szlovákiai magyar házi kedvencekkel?
