Befagyott konfliktus vagy béke
Oroszország nem akar békét, hangoztatja az ukrán elnök. Szerintem igaza van, Moszkva egyelőre nem akar békét, lépései, lassú, de szisztematikus előrenyomulása a frontokon ezt mutatja.
Oroszország Ukrajna teljes vereségét akarja, hangoztatja Volodimir Zelenszkij. Szerintem ebben az állításban is sok igazság van, mint ahogy abban is, hogy az ukrán elnök sem a békéért dolgozik. A zseniálisan megszervezett Pókháló hadművelet hatalmas veszteséget okozott az oroszoknak, nyilván megtépázta a magabiztosságukat is, ami viszont erőt, önbizalmat adhat az ukránoknak a háború folytatásához, ha már nem is érkezik elegendő fegyver nyugatról.
Szóval, semmi sem utal arra, hogy közeledne a háború vége. Ami persze nagyon rossz, de még rosszabb lesz a helyzet, ha az amerikaiak elunják és ismét kezükbe veszik a rendezést.
Erővel, sietve, a történelem, a népek igénye és érdeke, a valóság teljes ismerete nélkül. Donald Trump elnök láthatóan nagyon unja, ő már Kínára szeretne összpontosítani és a bizniszre. Az amerikai érdekek miatt egy elsietett, rosszul előkészített béke kikényszerítése komoly következményekkel járna. Azért írtam, hogy ismét az amerikaiak vehetik a kezükbe a rendezést, mert szűk 30 évvel ezelőtt is nagyjából ez történt, amikor a daytoni békeszerződéssel lezártak egy véres (testvér)háborút és létrehoztak egy működésképtelen, eresztékeiben ma már recsegő-ropogó államot, Bosznia-Hercegovinát. Ez a mintapéldája annak a helyzetnek, amit befagyott konfliktusnak neveznek.
Az ortodox szerbek, a katolikus horvátok és a muzulmán bosnyákok közös(?) államát két entitás alkotja, a boszniai Szerb Köztársaság és a Bosznia-hercegovinai Föderáció, amelynek élet-halál ura a nemzetközi közösség főképviselője. Napjainkban egy német diplomata, Christian Schmidt látja el ezt a feladatot, amelyhez nagyon komoly törvényalkotási és törvényfelfüggesztési jogköröket kapott. Csakhogy ezt nem fogadják el az önállóságra törekvő szerbek, de a horvátok és a bosnyákok sem érzik magukénak a nem akart országot, amelyet a lakossága fokozatosan elhagy.
Az ENSZ adatai szerint Bosznia-Hercegovina világelső a lakosságszám csökkenésében, mintegy 3 millió ember lakja az országot, amelyben alapvetően megváltoztak a daytoni megállapodás alírásakor érvényes nemzetiségi arányok.
A Nyugat-Balkán puskaporos hordó 30 évvel a daytoni megállapodás elfogadása után is, ahol a bizalmatlanság, a nacionalizmus, a gyűlölet az úr, és akkor még nem beszéltünk az arab világ erős és egyre erősödő befolyásáról a bosnyák közösségekben. Vagyis nem békét teremtettek, hanem befagyasztottak egy konfliktust, de úgy is fogalmazhatunk, hogy elvetették a magjait egy újabb délszláv fegyveres összetűzésnek. Vagy többnek is, attól függ, hogy az összetákolt ország melyik részében kap először lángra a gyűlölet táplálta félelem.
A 20. század nemcsak az emberiség legszörnyűbb háborúinak, hanem a rossz, fenntarthatatlan és igazságtalan békék százada is volt.
Pedig lehetne jó békét is kötni, aminek az alapja a népek önrendelkezése, eszköze pedig a népszavazás. Amit elmulasztottak Trianonban, de megtehetnének Bosznia-Hercegovinában.
Megjelent a Magyar7 2025/23. számában.
