2018. július 22., 12:51

Az út végén a halál

Múlt hét pénteken egy újabb lépéssel került közelebb Európa és az általunk ismert világot jelenlegivé formáló (nem píszí, csak igaz) fehér civilizáció ahhoz, hogy belátható időn belül emlékké váljon. Köszönhető ez annak az ENSZ‑nevet viselő – állítólag a világbéke ideája mentén létrehozott, de eddig egy háborút sem megakadályozó – sóhivatalnak, amelynek New York‑i központjában elfogadták a szervezet globális migrációs csomagjának szövegét: alapvető emberi jognak állítja be a migrációt, és jó tendenciaként kezeli azt.

migransok-hajon.jpg
Fotó: Archívum

Bár a dokumentumról – ami igazából egy, az európai érdekeket figyelmen kívül hagyó, afrikai migrációs csomagnak tekinthető – csak decemberben Marrákesben szavaznak majd az állam‑ és kormányfői értekezleten, már most borítékolható, hogy az elfogadásra kerül. Ez pedig finoman fogalmazva rossz hír. Legalábbis nekünk, azoknak, akik nem szeretnék, ha a jól ismert közmondásban az ott említett fehér holló helyét azonos jelentéstartalommal a fehér ember vegye át.

Miért is? Leginkább azért, mert a dokumentumban – amit próbálnak úgy eladni, mintha az elsődlegesen az embercsempészet visszaszorításáról szólna – nyomon követhető, hogy céljai szervesen kapcsolódnak ahhoz az Európára rákényszeríteni próbált népességcsere‑programhoz, amelynek felgyorsítását még a tartós kiküldetésben két kilométerrel a föld alatt tartózkodó, vak és süket bányászbékának is észre kellett vennie.

A dokumentum elvben ugyan jogilag nem kötelező a tagországokra, ám mivel nemzeti programok kidolgozásával számol, egyértelmű a készítőinek a célja, hogy a megfogalmazottakat a nemzetközi jogrendszer részévé s végső soron kötelezővé tegyék, de facto intézményesített jogot adjanak néhány száz millió afrikainak az Európába költözéshez. Ez pedig felvet egy‑két kérdést. Elsőként azt, hogy mikor fog végre felébredni az a pár millió naiv (vagy hülye) európai, aki komolyan azt hiszi, hogy a brüsszeli, a berlini, a londoni, a  párizsi és persze a New York‑i önjelölt elit az ő érdekeiket képviseli, és ha netán felébredt, akkor mit tesz majd ez ellen?

Magyarország, úgy tűnik, meglépi azt, amit ebben a helyzetben egyedüli józan lépésként megtehet, és kilép a globális migrációs csomag elfogadásának folyamatából. Logikus és észszerű, ha nem tudod megállítani a szakadék felé rohanó autót, legalább megpróbálsz kiugrani belőle. Megjegyzem, ezt az elvet talán nem csak New York vonzatában lenne érdemes megfontolni. Na de mit tesznek majd a brüsszeli elitben bízó, jólétükben önmagukat agyilag és hagyományos értelemben is kasztráló európaiak? Két dolgot tehetnek.

Ad egy, felfogják, hogy a bevándoroltatást és a faji olvasztókatlan ideáját erőltető, életidegen ideológiákat természetesnek és elfogadandónak beállító elitre csak életveszélyes kórként lehet tekinteni, s úgy is kell velük bánni. Hiszen ha megbetegszünk, akkor sem kompromisszumot akarunk kötni a kórokozóval. Ez esetben lehet, hogy száz év múlva sem jut eszébe senkinek, hogy a milói Vénusz pároszi márványból készült szobrát gránitból faragtassa újra. Ad kettő, a Róma bukását elképzelni is képtelen polgár nyugalmával legyintenek egyet, s hagyják, hogy tovább tereljék őket az úton. Ez esetben az út végén az várja őket, amit a címben megjelöltem.

Az írás a Magyar7 2018/11.számában jelent meg.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.