Az iskolákban kicsöngettek, a nagyszülőknél becsöngettek
Egész tanévben keringett az interneten egy sokat kifejező fotó a tanári pálya "szépségeiről", vagyis kettő egymás mellett ugyanarról a harmincegynéhány éves, a tanév során koravénné vedlett fiatalemberről. Az egyiken a szeptember eleji kipihent, életerős, életvidám, derülátó, sugárzó Béla látható. A másik ugyanazt a Bélát ábrázolja, csak június végén, alig felismerhetően: magába roskadva, teljesen kikészülve, erejének legvégén, megritkult hajjal és meggyötört ábrázattal, szinte érezni az állóképen a mozgást – testének remegését.
Persze, ez azért erős túlzás, de mégis valahol kifejezi a pedagógus pálya megpróbáltatásait. A sokak által irigyelt téli, tavaszi és főleg a kéthónapos nyári szünidő jogosultságát is, ami nem is annyira 60 napos, hiszen július elején a tanárok még zárnak, jelentéseket és beszámolókat írnak, augusztus végén pedig már készülnek az új tanévre, tanterveket készítenek, osztályokat rendeznek be, faliújságokat aktualizálnak, iskolákat csinosítanak stb. A fizetés pedig annyi, amennyi! Szűkös, mint a Bibliában a hét szűk esztendő bármelyike azzal a különbséggel, hogy ezt nem előzi meg hét bő esztendő, amiből tartalékolni lehetne. Lakást vásárolni kezdőként vagy végzősként önerőből, tanári fizetésből semmiképp! Tehát ha már nem tudunk velük együtt érezni, legalább ne irigykedjünk rájuk a pihenőnapok száma miatt! Vagyis a szeptember eleji kipihent, ragyogó bélás kép éppolyan túlzás, mint a június végi teljesen elgyötört.
Senki se akarja ezzel azt állítani, hogy a mai lurkók sokkal rosszabbak, mint egykoron voltak a gyerekek, és a tanárokat a tanév során kikészítik teljesen. A körülmények rosszak, a pedagógusi hivatás anyagi és erkölcsi megbecsülésének hiányában keresendő a pálya ellehetetlenülése, ami miatt egyre kevesebb friss diplomás választja ezt a szép hivatást. Miközben a magyar iskolákban a tanároknak még jobban és többet kell teljesíteniük! Nekik toborozniuk is kell a tanítás és az iskolán kívüli munka mellett, beíratási programokat kell kreálniuk, megvalósítaniuk, hogy elég tanulójuk legyen a következő tanévben is, hogy a megélhetési gondok ne váljanak exisztenciálisokká. És a diákok ezt tudják, érzik, ezért többségük nem fel, hanem inkább lenéz tanáraira...És néhány szülő is visszaél ezzel, az első keményebb tanári szóra azzal fenyeget, hogy gyermekét máshova íratja át.
A szülőknek komoly problémát jelent a nyári szünidő! A nagyvárosi csellengő, kulcsos gyerekek nem pihenhetnek nyáron kedvező, biztonságos körülmények között, a drága nyári táborok pedig nem minden család számára elérhetők, és jó esetben is csak 2-3 hétre nyújtanak megoldást a családi nyaralással együtt. A szülők számára maradnak tehát a nagyszülők, akik tárt karokkal várják a kisunokákat, néha többen is jönnek egyszerre, vagy turnusokban, hiszen nagy a család! A nagyszülőknek ilyentájt a mindennapi teendőjük megsokszorozódik, fáradtan zuhannak este az ágyukba, kedvenc sorozataik is elmaradnak, de szívesen vállalják! Még azt is megígérik a gyerekeiknek, hogy ugyanolyan szigorral és szabályok szerint fogják nevelni a csemetéiket, mint ahogy ők teszik. Hogy majd nem kapnak a nagyiéknál se több édességet, mint otthon, ügyelnek az egészséges táplálkozásukra, és előtte meg utána kezet mosnak, hogy majd ugyanúgy és ugyanakkor alszanak, mint egyébként, hogy majd 3 liter vizet isznak naponta, üdítőt meg egyáltalán. Persze, Pityu! Jöhet egyik nap a szilvásgombóc nudlival, másnap a barátfüle, harmadnap pedig császármorzsa, szintén nudlival, bodzaszörppel. Uzsonnára pedig a zsíroskenyér, vastagon megkenve, hagymával, pirospaprikával, és utána a szájukat olyan nagypapásan a kézfejükbe törülve. Viszont az első napokban a wifi még nagyon hiányozhat nekik... Csak úgy megszokásból nyomkodják a telefonjukat, aztán idővel egyre kevesebbet...
Nem láttam viszont az interneten eddig egyetlen olyan fotót se, amely a szünidő elején valamelyik nagyszülőt ábrázolná mosolyogva, várakozóan, majd 10 évet öregedve augusztusban, a vakáció végén...
