Az iskolai differenciálás és a személyre szabott oktatás
Az iskoláinkban még ma is gyakran alkalmazott frontális oktatás egységesen kezel minden tanulót, tehát nem alkalmas a különbségek figyelembevételére. Homogén osztályokat, csoportokat feltételez, pedig minden osztály, és minden diák más és más. Más az agyi fejlődésük, a felkészültségük és a szociális hátterük. Ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor nem lehet eredményes az oktatási folyamat sem.
Bár tévesen Albert Einsteinnek tulajdonítják a következő gondolatot, érdemes idézni, hiszen azt üzeni, mindenki csak saját kontextusában ítélhető meg. „Mindenki egy zseni. De ha egy halat annak alapján ítélsz meg, hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz, abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye”. Ezért (is) kell differenciálni.
Differenciálni sokféleképpen lehet, de sohasem szabad a gyerekeket a bőrszínük, a nemük, a tehetségük vagy a szociális hátterük stb. szerint megkülönböztetni. A tananyagot, a tanítás módszereit kell differenciálni. Ehhez viszont meg kell ismerni a tanulókat, a tanulók gondolkodási szintjét és tanulási stílusukat.
Mihály Ildikó oktatási szakember szerint a tanítás individualizálása (differenciálása) elsősorban a tanulási sebesség, a tanulási tartalmak, a módszerek és célok, valamint az értékelés különbözőségeiben mutatkozik meg. De nem hagyható figyelmen kívül az előzetesen megszerzett tudás mennyisége és minősége, az elsajátított tanulási stílusok és stratégiák, de a tanuló belső motivációja sem. Nagyon fontos az is, hogy a tanulók által elért eredményeket is differenciáltan kezeljük. A differenciálás alapvető célja az eredményes tanulás biztosítása valamennyi tanuló számára, az egyéni sajátosságok figyelembevételével. És ezzel tulajdonképpen eljutottunk a személyre szabott oktatás feltételeihez.
A személyre szabott oktatás lényegében a diákok kezébe adja az irányítást. A diák dönti el, hogy mit, hogyan, mikor, hol és kivel tanul. Az elmondottak ellenére a személyre szabott oktatás nem egyéni oktatást jelent! A személyre szabott oktatás nem zárja ki, hogy akár különböző korosztályú diákok is együtt, egy csoportban tanuljanak. A csoport tagjai egymástól tanulnak, de a pedagógusok segítségét is igénybe vehetik.
Természetesen minden tanulótól elvárjuk a törzsanyag (a legfontosabb minimális tudásanyag) elsajátítását, de ezenfelül minden tanuló azzal foglalkozik, ami őt érdekli. És olyan tempóval halad, ami számára megfelelő. A tanuló tehát saját kíváncsiságának, érdeklődésének és szükségleteinek megfelelő tartalmakat sajátít el, de ezért saját maga vállalja a felelősséget is.
Nagyon fontos az is, hogy a tanulók ne a lexikális tudás elsajátítására fordítsák idejük és energiájuk nagy részét, hanem a kompetenciák és problémamegoldó stratégiák megszerzésére törekedjenek. Ebben a pedagógusok segítő és támogató tevékenysége komoly szerepet játszhat. Ez az a tudásanyag, amely megalapozhatja az élethosszig tartó tanulást.
A tanítási/tanulási folyamat kezdetén fel kell mérni a tanulók korábban szerzett ismereteit, érdeklődési körét és a jövőbeni elképzeléseit. Aztán meg kell határozni, hogy a tanulóknak mit kell tenniük ahhoz, hogy elérjék céljaikat. A javasolt lépéseket, tehát a tanulás folyamatát, ezek után egyeztetni kell minden diákkal.
A diákok a pedagógusokkal közösen megbeszélik a támogatások formáit is. Mindezt papírra vetik, és ez lesz a tanulók egyéni haladási terve. A haladási tervet tehát a tanuló és a pedagógus közösen készítik el.
Az egyéni haladási terv elkészítésében sokat segít, ha a tanulók elkészítik saját tanulási profiljukat, amelyben feltüntetik saját erősségeiket (például szívesen rajzolok, szeretek kutatni) és gyengeségeiket (nem szívesen szerepelek a nyilvánosság előtt, nem szeretek olvasni a képernyőről), preferenciáikat (előadás közben papíralapú szövegre van szükségem, szívesebben írok, mint beszélek) és szükségleteiket (szívesen dolgozom párban vagy csoportban, a tanuláshoz csendre van szükségem), saját érdeklődési körüket (sport, olvasás, történelem), jellemző tulajdonságaikat (csendes vagyok, tudok koncentrálni), és megfogalmazzák jövőbeni elképzeléseiket, céljaikat (hivatásos labdarúgó szeretnék lenni, mérnöki tervezéssel kívánok foglalkozni).
A leírtakból kitűnik az is, hogy a személyre szabott oktatás/tanulás diákközpontú, hiszen a tanulási folyamat tartalmába, stratégiájába a diák is beleszól. A differenciált oktatás viszont tanárközpontú, hiszen a feladatokat a pedagógus állítja össze.
Megjelent a Magyar7 2025/47.számában.
