Az időnyerés költségvetése

Az államháztartás bevételei a jövő évben várhatóan elérik a 63,343 milliárd eurót, a kiadások pedig a 70,786 milliárd eurót. Ennek eredményeként a hiány 7,443 milliárd euró lesz, ami a bruttó hazai termék (GDP) 4,94%-ának felel meg. Maga az állami költségvetés 2027-ben 27,911 milliárd eurós teljes bevétellel és 35,666 milliárd eurós kiadással számol. Az állam gazdálkodása így 7,754 milliárd eurós hiánnyal zárulhat.

Persze, én megértem Ladislav Kamenickýt. A választási évben mindenki jön a hagymázas elképzeléseivel, neki pedig nincs más lehetősége, mint azt mondogatni, hogy nincs pénz, nincs pénz, nincs pénz. Ezt viszont nem lehet az óriásplakátra festeni, ezzel nem lehet kiállni a falunapokon. Szegényből ki is bukott a tehetetlen düh, a kormányülést követően úgy fogalmazott: "Pénzügyminiszterként, ha a koalíciós partnerek minden igényét kielégítettem volna, a hiány elérné a GDP 8%-át is." Fejszámoljunk gyorsan. Ha a 4,94% 7,443 milliárd euró, akkor a 8%, félve írom le, 12,053 milliárd euró lett volna. Ez csak a hiány… Na de a jelen kormányzati ciklusban már túl vagyunk három konszolidációs csomagon. Ezt a hazai gazdasági sajtóban több elemző is kiemelte. Három konszolidációs csomag után is közel ugyanakkora GDP-arányos hiánnyal zárnák a ciklust, mint amekkorával átvették az országot, miközben az adósság és a kamatteher tovább nő. Ladislav Kamenický ezt úgy próbálja magyarázni, hogy ha a kormány nem hajtott volna végre fiskális konszolidációt, a költségvetési hiány jelenleg már meghaladná a GDP 7%-át. 

Ha egy hatalmas kockás füzetben ennek megpróbálnánk utánaszámolni, lehet, hogy igaza lenne a pénzügyi tárca vezetőjének, mindenesetre az egyáltalán nem megnyugtató, hogy olyan, amilyen, de létező kormányzati többség mellett, úgy, hogy szektorokat szorongattak meg, csak azt tudják elmondani, hogy rosszabbul is mehetne, miként azt Zorán dalolta az Így is jó c. opusában. 

A kormány olyan büdzsét terjesztett elő, amely rövid távon mérsékli a megszorítások gazdasági hatását, fenntartja a szociális kiadások jelentős részét, és több területen még növeli is az állami ráfordításokat. Ennek ára azonban az, hogy a költségvetési hiány 2027-ben ismét emelkedik, az államadósság tovább nő, a valódi fiskális fordulat pedig a következő évekre marad. Arra, aki majd jövő szeptember után kormányozni fog. Mert a pénzügyminisztérium számítása szerint 2028-ban 0,8, 2029-ben pedig 1,4 százalékpontnyi GDP-arányos további konszolidáció kellene. Enélkül a hiány 5,26, illetve 5,41 százalékra emelkedne. Mindezzel azonban a szűk értelemben vett 2027-es költségvetés nem foglalkozik. Ez majd valahogy lesz. (Képzeljük el, ha egy cég, vagy saját családunk költségvetését terveznénk ily módon...) Ez a költségvetés legnagyobb gyenge pontja. A kormány nem állítja, hogy megszűnt a konszolidáció szükségessége, ellenkezőleg: maga a büdzsé is elismeri, hogy az adósság növekedésének megállításához a GDP 3 százaléka alá kellene vinni a hiányt. Csakhogy erre 2027-ben nem vállalkozik. A bruttó államadósság a kormány saját alapforgatókönyve szerint 2026 végi 63,4 százalékról 2027-ben 66,3, 2028-ban 68,4, 2029-ben 69,6 százalékra nő. Ha a következő években elmaradnak az ígért további konszolidációs intézkedések, az adósság 2029-ben 71,8 százalékra is felmehet.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy az államadósság finanszírozása egyre drágább. Az államháztartás kamatkiadásai 2027-ben 2,72 milliárd eurót tesznek ki, 2028-ban 3,19, 2029-ben pedig már 3,53 milliárdot. Vagyis három év alatt több mint 800 millió euróval nő a kamatteher.

Ez olyan kiadás, amely nem javítja az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás vagy a közlekedési infrastruktúra színvonalát, hanem egyszerűen a korábbi eladósodás árát jelenti. És ezt csak görgetik, görgetik maguk előtt a kormányok, mint Sziszüphosz a szikláját. (Talán nem is gondolja senki komolyan, hogy ezt egyszer valaha valaki kifizeti.) Ezt az egészet persze nem lehet Robert Fico nyakába varrni, hisz mindezért az előtte járó nemzedékek is tettek. Viszont a rendszerváltás óta neki volt a legtöbb lehetősége ennek lefaragására.

A kormány nem hajt végre 2027-ben újabb nagy adó- és járulékemelést. Ez vállalati és háztartási szempontból fontos: három egymást követő konszolidációs év után egy újabb jelentős adóemelés már érdemben ronthatná a fogyasztást és a beruházási hajlandóságot. Robert Fico ezt hangsúlyozta, amikor "jó hírek költségvetésének" nevezte a büdzsét. (Persze, azért majd térjünk vissza rá, hogy a 2028-as büdzsét minek fogja nevezni az akkori miniszterelnök.) A szociális kiadások megőrzése szintén érthető döntés. A szociális transzferek 28,6 milliárd eurót tesznek ki, ebből 22,9 milliárd euró pénzbeli támogatás, ezen belül 14,6 milliárd euró nyugdíjkiadás. A kormány 250 millió eurót hagyott az energiatámogatásra, és 482 millió eurót különített el a tervezett szociális és családpolitikai intézkedésekre.

A költségvetés kritikája azonban nem merülhet ki abban, hogy "túl sokat költ". Az állam  az Isten pénzét is el tudná költeni, a probléma az, hogy a kiadások jelentős része strukturális, tartós kötelezettség. A 70,8 milliárd eurós kiadásból 64,3 milliárd euró folyó kiadás. 

A közszféra alkalmazottainak kompenzációjára 17,1 milliárd euró jut, a szociális transzferekre 28,6 milliárd, a kamatokra pedig 2,72 milliárd. Ebből nem lehet csak úgy lekanyarítani, hogy azt ne érezze meg senki. Éppen ezért egy 2028-ra kitolt, későbbi konszolidáció egyre fájdalmasabb lehet. A bevételi oldalon is van kockázat. A kormány 30,46 milliárd euró adóbevétellel és 24,17 milliárd euró társadalombiztosítási-járulék bevétellel számol. A prognózis egyik kulcsa a foglalkoztatásból származó adó- és járulékbevételek megfelelő alakulása. Ha a világgazdasági folyamatoknak erősen kitett, exportorientált szlovákiai gazdaság megtorpan, ezek a bevételek csökkennek.

A jelen koalíció legtöbb problémáját okozó Szlovák Nemzeti Párt legutóbb azzal büszkélkedett, hogy elintézte: nem lesz tranzakciós adó. A 2027-es költségvetés szerint még lesz, 2028-tól tervezik kivezetni. Ez azt jelenti, hogy a következő kormánynak már eleve egy jelentős bevételkieséssel kell számolnia. A 2027-es költségvetés tehát inkább időnyerés, mint fordulat. Rövid távon megakadályozza, hogy a konszolidáció újabb sokkot mérjen a gazdaságra és a lakosságra. Ha az állam egy magáncég lenne, és így játszana időnyerésre, akkor a megnyert időt arra használnák, hogy valamiféle programot készítsenek az államháztartás lyukainak betömésére. De a politikában ez nem így működik, egy évig mindenki kampányolni fog, aztán aki jövő ősszel odakerül, az majd elmondja, hogy hát igen, rossz állapotban vettük át az államháztartást. Szóval meg fogjuk mi még fizetni ezeket a "jó híreket." Jövőre.