2021. június 3., 12:40

Az emberekért vagy magukért? Egy néppárt búcsúballadája

A Za ľudí párton belüli hatalmi harcok arról szólnak, milyen arculatot vesz Andrej Kiska haldokló projektje. Nem csupán személyi ellentétekről van szó, de a szétforgácsolt politikai szubjektumnál az ideológiai különbségek is megmutatkoznak. Semmi új a Nap alatt, a párt a szakadék szélén áll, nagyon csúnya végjátékra számíthatunk.

Cicaharc a pártban
Fotó: TASR
Mária Kolíková és Veronika Remišová

A fő konfliktus az aktuális pártvezető, Veronika Remišová és az igazságügyi miniszter, Mária Kolíková között zajlik. Persze nemcsak kettejük cicaharcáról szól a történet, alaposabban szemlélve kíméletlen hatalmi játszmák zajlanak.

A Mária Kolíková körül csoportosuló tagok képviselik a párt liberálisabb, progresszívebb szárnyát.

A "megerősödött” Kolíková és csapata vérszemet kapott, kártyáikat felfedve úgy gondolják, most jött el az idő megfosztani Remišovát a hatalomtól, és végleg leszámolni Kiska néppárti örökségével.

Az alapító „honatya” ugyanis a tavalyi pártkongresszuson azzal a céllal jelölte ki utódját, Remišovát, hogy vigye véghez küldetését, s a párt haladjon tovább az általa elképzelt néppárti úton.

Hogy ez sikerült-e Veronika Remišovának az előző egy évben, más lapra tartozik, de Kolíková csapata egészen máshogy képzeli el a jövőt. Álláspontjuk szerint a jelenlegi pártvezető hibázott, zavaros kommunikációjával megosztotta a pártot a kormányválság idején.

Remišová szemére vetik azt is, hogy el tudta volna képzelni a hármas koalíciót az SaS nélkül, illetve a Matovičcsal való „elfogadható” viszonyt.

Bár Kolíkováéknak igazuk van abban, hogy Remišová a kormányválság alatt nem volt határozott, de pártját mindvégig egységesnek és erősnek akarta mutatni. Ezért is állt ki minden egyes párttagért, szerette volna elkerülni a személyi megosztottságot. Ez azonban nem sikerült, de ez nem feltétlenül csak az ő hibája volt. Ugyanakkor Remišová makacssága és az üldözési mániája nagyban elősegítette a párton belüli zendülők előretörését.

Kolíkováék ürügyként hozzák fel Remišová politikai hibáit, valójában a párt meggyengülésének hátterében sokkal összetettebb probléma áll.

Kanyarodjunk vissza az alapítóhoz, Andrej Kiskához, aki egy mérsékelt konzervatív pártot álmodott meg. Célja az volt, hogy egy új SDKÚ-t hozzon létre, amellyel újrateremtheti a szlovák jobboldal virágzó korszakát. Politikai ambíciói azonban kudarcba fulladtak, s miután magukra hagyta árváit, céltalanná, és tanácstalanná vált a Za ľudí.

Kolíkovát a liberális sajtó karolta fel, innen kapott hátszelet a Za ľudí progressszív szárnya. Kolíkováék azonban nem veszik észre, hogy szemük láttára megy tönkre a párt,

hiszen a liberális mainstream és a háttérben várakozó Progresszív Szlovákia csak eszközként használja őket: az elégedetlen progresszív elit valódi célja még mindig a kormány megbuktatása. Az út pontosan a Za ľudín keresztül vezet. Eltérítés a néppárti ösvényről, vagy ha ez nem megy, akkor a párt felszámolása, s a tehetséges liberálisok elcsábítása.

Veronika Remišová hiába próbálja valahogy megtartani a pártot (s persze saját hatalmát is), megóvni Kiska örökségét, nem lesz egyszerű. A média valóságos sértődött boszorkányt fabrikált belőle.

A párton belüli belgák sem tudnak békét teremteni. Juraj Šeliga még a középen maradásban látná a kiutat, ez a hajó azonban már elúszott.

A Za ľudínak tehát végleg búcsút inthetünk, mert akármi is lesz a tagságot megosztó konfliktus vége, a párt számára nem maradt kiút.

Ahogy bölcs költőnk mondaná:

„Lassan hervadnak el, mint a gyertyaszál, melyet titkos féreg foga rág!”

Megosztás
Címkék