2021. augusztus 15., 09:40

Az ember – a félig kész állat

Valahol olvastam a neten Nietzsche híres mondását: „...az ember a félig kész állat“. Belekukkantva csak az emberiség utolsó két évezredébe nincs is olyan messze az igazságtól  - mert, ugye – ember embernek farkasa lett. Azzá lett, amire az állatok csak ritka, veszélyeztetett körülmények között képesek...

De bezzeg: a félig kész állat képes akármire! Még saját fajának kipusztítására is. És mivel „Fentről“ erre észt és szabad akaratot kapott, él is ezzel a lehetőséggel. Néha elképesztően durva, kegyetlen módszerekkel, néha egy kicsit lágyabbra fogva a hülyülést.

Az LMBTQ + gender + akármi már úgy látszik, hogy nem elég a félig kész állatoknak. Új divat van kialakulóban: a jelenség van, létezik, megkérdőjelezhetetlen. Ez pedig az angol „otherkin“ (másfajta) kifejezéssel írható le. Az ide tartozóknak vallók azt állítják magukról, hogy ők nem félig kész állatok, hanem valami mások: démonok, állatok, sátánok, tündérek és persze földönkívüli állatok is, amire már elnevezést is találtak – ők a teriánok csoportja, a transzállatok.

Az ilyen meleg augusztusi délután nem éppen kedvez az esszéírásnak, a hőség könnyen az agyára megy a „félig kész állatnak“, tehát bekapcsolom a klímaberendezést és egy idő után, kissé lehűlve olvasom, hogy csak a briteknél vagy tízezren (!) vallják magukról, hogy kiskutyák - annak is öltöznek. Négykézláb szaladgálnak a parkban, levizelik a fatörzset, csaholnak, ugatnak. Otthon pedig valódi kutyaólban alszanak.

Ez a fajta félig kész állatfajta azt mondja magáról, hogy állati énjük csakis spirituális lehet – megvilágosodtak – egy más lény külseje megvédi őket a mindennapi stressztől (végtelenül kíváncsi lennék, mit mondana erre Selye János, aki kidolgozta a stresszelméletet és az általános adaptációs szindrómák leírását – valószínűleg a röhögéstől leírná pont az ellenkezőjét, hogy „teriánsemleges“ legyen, ha már gendersemlegesnek lenni ósdi és maradi).

A világsajtót bejárta az a hír, hogy egy amcsi gendersemleges sárkánnyá operáltatta magát, szarvakat műttetett a fejére, nyelvét mint a gyíkok, ketté hasíttatta, hüllőként tekint magára. A hülye amcsik meg (jó pénzért) megcsinálták...

Nézzük a hivatalos diagnózist, egy kis részlet a szakirodalomból. “... A kutatók többsége úgy véli, a válasz az atipikus neurobiológiában rejlik. Azaz elképzelhetők eltérések az agy és/vagy az idegrendszer felépítésében, amelyek atipikus viselkedéshez vezethetnek, például máshogy dolgozzák fel az érzéseket, az észlelést, mint a többség, máshogy emlékeznek és kommunikálnak, utóbbit esetleg „nem emberként”. Sok terián számol be arról, hogy az állatokhoz hasonlóan nem verbális formában, hanem vizuálisan vagy más nonverbális módon gondolkodik.“

Néhány kutatás kimutatta, hogy az ilyen nem egészen félig kész állatok (ez persze paródia a Nietzsche-féle mondásra) azt állítják, hogy rossz testbe születtek. Ők valójában azt hiszik, hogy inkább szőrös Miki-egerek, pikkelyes delfinek vagy inkább mérget kilövelő békák.

Sokat elárul a méregdrága pénzen elvégzett kutatás eredménye, amely százalékos felbontásban is bemutatja a „nem félig készek“ lelkivilágát némely területen: „... a Society and Animals folyóiratban megjelent 2008-as kutatás szerint a férfiak – akik egyébként túlreprezentáltak a közösségben – 31,5 százaléka homoszexuális, 40,5 százaléka biszexuális és mindössze 28 százaléka heteroszexuális. A közösség női tagjai közül egyik sem vallotta magát homoszexuálisnak, ellenben 41,7 százalékuk biszexuálisnak és 58,3 százalékuk heteroszexuálisnak.“

Az egészen a tejszínhab pedig nem más, mint az, hogy az ilyen  „otherkin, terián, furry, stb...“ lényeknek jópár honlapuk van, amiket tízezrek olvasnak, látogatnak, tetszikelnek és kérik felvételüket az LMBTQ-közösségbe, hasonlóan a zoofilekhez.

Az LMBTQ-sok pedig (eddig) nem álltak kötélnek. Fő érvük az, hogy elsősorban hiányzik a beleegyezés, mivel (egyelőre) az állatok nem tudják áldásukat adni a velük folytatandó szexre.

Lelki szemeimmel látom, ahogy Sigmund Freud kivételes teljesítménynek tartja a leírtakat, a megzavarodott Nietzsche pedig élete végefelé elégedetten böfög a zárt lakosztályú torinói otthonában.

Egy biztos: néhány évszázaddal-évtizeddel ezelőtt nem költöttek horribilis pénzeket a „nem félig kész“ tízezrek kutatására, hanem – egyszerűen – becsukták őket a diliházba, így legalább biztosítva,  hogy a „kór“ nem terjedt tovább (olyan gyorsan!).

Valamit nagyon elrontottunk, vagy talán túl jól élünk?

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.