Az első bénító sokk után
A Robert Fico miniszterelnök ellen elkövetett merénylet alaposan felkavarta egész társadalmunkat, és ez teljességgel érthető is. Természetesen kitartást, gyógyulást, mihamarabbi felépülést kívánunk neki.
Most javában hallgatjuk a megszólalók nyilatkozatait. Teljesen nyilvánvaló, hogy a hazai és külföldi politikusok egyaránt elítélik ezt az erőszakos tettet, és a szlovák miniszterelnöknek ők is mihamarabbi felépülést kívánnak. A mindennapi embereket is sokkolta a merénylet híre, és sokan kifejezik mély felháborodásukat, valamint együttérzésüket Robert Ficóval.
E pillanatban azonban az a legfontosabb, hogy a merénylet sérültjéről a lehető legjobb híreket kapjuk, bár az eddigi híradás alapján tisztában vagyunk vele, hogy állapota súlyos.
Tudomásul kell vennünk, hogy országunkban – és sajnos szerte az egész világon – a régóta fortyogó kukta esete áll fenn. Az alatta egyre csak szított tűz elengedhetetlenül a robbanáshoz vezet. Ez most bekövetkezett. Politikusaink kommunikációja már hosszú ideje folyamatosan borzolja a kedélyeket. És bár többen rámutattak arra, hogy ennek nem lesz jó vége, senki sem szándékozott visszafogni magát, még azok sem, akik olykor figyelmeztettek a veszélyre. Kár, hogy a valóban józanul gondolkodókat túlharsogják a gyűlöletkeltők, uszítók, a radikálisok.
Akaratlanul is eszembe jutnak Simon Wiesenthal, a nagyra becsült nácivadász szavai, aki 1995-ben tett pozsonyi látogatásán többek között a fiatalok körében dúló gyűlöletnek és a tolerancia hiányának veszélyeire figyelmeztetett. Azt mondta, hogy a múltat nem ismerő és ezért abból okulni nem képes emberek bármit elhisznek, amit az általuk vezérszelleműnek tartott társaik megetetnek velük.
Azok pedig arra irányulnak, hogy megnyerjék maguknak a széles tömegeket. Radikális szóhasználatot oltanak hallgatóikba, és kézenfekvő, hogy a szélsőséges szóhasználatot szélsőséges megnyilvánulások, tettek követik.
Wiesenthal intelmei elsősorban a fiatalokra utalnak, de érvényesek egész társadalmunkra. A legfelsőbb vezetők viselkedése, kommunikációs szótára, egymás elleni gyűlölete negatív példamutatás az emberek felé. Pedig pontosan fordítva kellene lennie, róluk kellene példát vennünk emberségből, egymás iránti megértésből és abból, ahogy a közös ügyeket kezelik, kik-ki a maga országa javára.
A világsajtó most a mi országunkkal, a mi miniszterelnökünkkel foglalkozik. Szívesebben vennénk, ha bármi másról, de nem ilyen sokkoló tettről szólna a média.
Csak reménykedhetünk, hogy Robert Fico állapotában hamarosan javulás áll be, de abban is bízunk, hogy ezek az események komoly állásfoglalásra, lépéseik megfontolására késztetik majd a társadalomra közvetlenül ható politikai vezetőket.
