Az együttműködés a progresszívekkel halálos ítélet egy nemzetnek
Az utolsó napokban kissé kétértelmű, tudatosan túlárnyalt kijelentések jelentek meg a Progresívné Slovensko-val való együttműködéssel, vagy nem együttműködéssel kapcsolatban. „Persze nem szabad, de…” Akkor most hangozzék el valami teljesen árnyalatlan, egyértelmű is.
Tudják miért aggasztó mindez? Mert mi okból jelenik meg egyáltalán ez a téma? Honnan a csodából merült fel ez a kérdés dilemmaként? Erről komolyan vitát akarunk folytatni? Itt még nemet sem kéne mondani! Egyszerűen annak a lehetősége sem merülhet fel egy tudatos magyar párt és magyar szavazó mentális térképén, hogy globalista, radikális baloldali pártokkal akár egy hallgatólagos megegyezésre jussanak.
Az ún. „progresszív”, tehát szélsőségesen liberális erők viszont nemzeti lelkünket veszik el, ürítik ki mindentől, ami valódi érték, mielőtt a nemzet teste is az enyészetnek indulna, majd megszűnne. Önmagunk ellen fordítanak, és egy patologikus egyéni, majd kollektív bűntudat beültetésével arra vezetnek rá, hogy gyűlöljük meg mindazt, amiért elődeink éltek és haltak. Azt, hogy igazságtalannak érezzük, hogy mi ilyen csodálatos európai kultúra haszonélvezői legyünk. Ezért hát adjuk át kulturális, majd fizikai létterünket más, „áldozat-közösségeknek”.
Lehet, hogy Romániában a politikai érdekházasság indokolt volt, mert az ottani nacionalisták azért pár fokkal eszeveszettebbek, mint szlovák társaik. Mi ellenben Felvidéken a magunk részéről nem indulhatunk el egy olyan úton, amelyen egy társulással legitimálunk nemzetellenes, idegen érdekeket kiszolgáló erőket. Nem lehetünk cinkosok egy radikális iszlamista-marxista ideológia importálásában egy esetleges harmadrangú kormánypozícióért.
De még ennél is határozottabban fogalmaznék: nem elég nem társulni, aktívan ellenezni kell a nyugati nihilista ideológiákkal fertőzött pártokat. Ezt úgy érzem a Magyar Szövetség érti és teszi is, legalábbis üzenetük szintjén. De ha valakit mégsem győztem volna meg arról, hogy a liberálisokhoz nem szabad közeledni, akkor rámutatnék arra a tényre, hogy ha a globális testvérség és tolerancia ifjú titánjainak felszínét egy picit is megkapargatnánk, ott van a hártyavékony felszín alatt a régi jó magyarellenes elfogultság. Én ezt gyakran megteszem, általában azzal, hogy megkérdezem, kit is értenek az „uhrok” alatt. És ha ebbe a témába egy kicsit belemelegedünk, pillanatokon belül világos lesz, hogy a nagy, nemzetek fölötti, globális étosz alatt ott van bennük is a jó öreg magyar komplexus.
Jussunk be a parlamentbe, már pedig be kell, és ott maradjunk meg akár örökös ellenzékben, az itt élő magyarok tiszta hangjának és e szent vidék lelkiismeretének.
