Aranyeső vagy amit akartok
Négyévente ilyenkor, a nyári olimpiai játékok megnyitójának környékén veszi kezdetét a „hány olimpiai aranyat szerzünk” találós kérdez-felelek össznépi játék, amelybe még azok is bekapcsolódnak, akiket a két olimpia közti holtidőben csupán annyit foglalkoznak a sporttal, mint a békaügetéssel. De ilyenkor mindent tudó szakemberré növi ki magát a magyarok zöme. Fogadások is kötődnek a magyar aranyérmek számára fogadóirodákban és kocsmákban egyaránt! Hiszen az olimpia ugyan játék, a nevében is benne van, de véresen komoly játék, mondta egyszer egy magyar bajnok.
Sokan arra is kapásból tudják a választ, hogy esélyesek vagyunk-e a „férfi” ritmikus sportgimnasztika buzogány és szalaggyakorlatában, vagy egyéni „férfi” szinkronúszásban, illetve milyen színű éremre számíthatnak a magyar női szumósok és dartsosok.
Mivel csak az arany számít! Az ezüst- és a bronzérem halványabb, nem csak jutalmazásban, hanem elismerésben és megbecsülésben is az arany mögé szorul.
Hallottam már olyan sportolói véleményt is, hogy számára többet jelent megnyerni egy bronzmeccset, mint elbukni a döntőt, hiszen a végén csattan az ostor, jobb érzés győzelemmel befejezni egy versenyt. Nem beszélve akkor a „csupán” pontszerzőkről, akik gyorsan a feledés homályába kerülnek. Pedig egy hatodik helyezettnek is mennyit kellett edzenie, hogy előbb az eredményei alapján kikerüljön az olimpiára és ott helytálljon. Kivételt talán csak a csapatsportok jelentenek, például kézilabdában egy elődöntőbe jutás már komoly eredménynek számítana az olimpián. Vízilabdában viszont mi vagyunk a legjobbak, bármi más csalódás…
Még azok is latolgatják ilyenkor a várható aranyakat, akik egyébként szkeptikusak az olimpiai játékokat illetően, olyan szpartakiádszerűségnek, népünnepélynek tartják, szerintük az egyes sportágak világ- és Európa-bajnokságai az igazi értékmérők. Ez ilyen vonatkozásban talán csak a labdarúgásra érvényes. Máshol az olimpiai aranyérem csillog a legfényesebben!
Akkor mennyi is lesz az annyi? A kishitűek és a hivatalos ellendrukkerek megelégednének a pekingi eredményességgel, amikor három aranyat szereztünk, a nagyétvágyúak kétjegyű számban reménykednek, de tegyük hozzá, hogy valószínűleg ugyanarról a szurkolótáborról lehet szó, amely a döntőbe várta a magyar labdarúgó-válogatottat a nemrég befejeződött Európa-bajnokságon.
A Nemzeti Sport szakemberei szerint a magyar sportolók nyolc aranyérmet, nyolc ezüstérmet és kilenc bronzot fognak szerezni Párizsban! Annyira nem rossz előjelzés, sokan elégedettek lennének ezzel az eredményességgel. És ráadásul kihagyták az aranyosok közül Szilágyi Áront, aki kardvívásban eddig már három olimpiai arannyal örvendeztette meg a magyarságot. Nincs a végső győztesek között, sőt még a dobogóra se kerül a Nemzeti Sport szerint az olimpiai, világ és Európa-bajnok pillangókirály Milák Kristóf, akinek az egyéni olimpiai felkészülését sokan megkérdőjelezték. A szakemberek szerint kész csoda lenne a győzelme, és úszásban az olimpiai felkészülést új alapokra helyezné Milák újabb sikere, akinek a különcsége abban is megnyilvánul, hogy nem utazott ki az olimpiára a többi úszóval, hanem a végsőkig otthon készül a maga módján. Ez legyen a legnagyobb gond! Meglátjuk, legyen igaza, hogy így is sikerülhet! A Nemzeti Sport pedig tévedjen!
Számszerű jóslások helyett hagyományosan jók és éremre, akár aranyra is esélyesek lehetünk kajak-kenuban, úszásban (Milákkal, de nélküle is), vívásban (Szilágyival, de másokkal is), vízilabdában (de nagyon kiegyensúlyozott a mezőny, hiába vagyunk a legjobbak), esetleg öttusában, birkózásban, sportlövészetben.
És az előjelek alapján további meglepik is érhetnek minket akár vitorlázásban, cselgáncsban netán más sportágban is. Mindenesetre több legyen a szép siker, mint a nemvárt, kellemetlen meglepetés. Párizsban tanulja meg a világ a magyar himnuszt!
