Antifa gyilkosságok és a mosolygós EU liberalizmus
Múlt héten Lyonban egy 23 éves srácot, Quentin Deranque-t, az utcán agyonvert egy maroknyi Antifa söpredék. Halálra rugdosták, rátapostak, mint valami rovarra. A bűne? Egy női konferencia résztvevőit védte önkéntesként ezektől a barbár alakoktól, akik Nyugat Európában rendszeresen erőszakkal akadályoznak meg minden nemzetérdek, vagy egyszerű polgári normalitás mellett felszólaló rendezvényt.
Sajnos személyesen ismerem ezt a politikai tébolyt, a második világháború és sztálinizmus kora óta nem látott ideológiai fanatizmust. Nem egyszer voltam olyan eseményen, amely ezek célpontja volt, utoljára két éve a National Conservativism konferencián Belgiumban. Ezek jól szervezett, katonai szintű kommunikációs csatornákkal ellátott erőszakcsoportok, tehát vigyázni kell velük.
De a fő kérdés az, vajon miért nem lépnek fel ellenük már évtizedek óta az európai vezetők? Amikor a nemzeti érzésű magyarokat fröcsögő szájjal magukból kikelve mocskolják az európai politikusok Brüsszelben, nekik miért nem szúr szemet egy agresszív, több tízezres szélsőséges félkatonai szervezet?
Képzeljék csak magukat a 23 éves Quentin szüleinek a helyébe. De tényleg, hunyják be a szemüket, és legyenek ott velük. Ülnek a csendes lakásukban, most talán épp arra emlékeznek, amikor kisfiuk megkapta első cipőjét, vagy hogy milyen büszkék voltak rá, amikor leérettségizett, vagy bemutatta első barátnőjét. Amire önök is emlékeznek, ha van gyermekük, unokájuk. És mindez a szépség, család, gyengédség egy pillanat alatt szertefoszlik egy eszelős erőszakot mutató videóban, amit valószínűleg már ők is láttak. Önök hogyan éreznének, ha ilyet kéne végignézniük egy rendőrőrsön, miután azonosították gyermekük péppé rugdosott holttestét? Nem is akarok belegondolni.
Az amerikaiak és Magyarország is terrorista szervezetté nyilvánította az Antifát. Mert kétségtelenül az is. A többi európai ország (ó galamblelkű Szlovákia!) inkább azzal van elfoglalva, hogy hogyan hallgattassák el azokat, akik felszólalnak a szélsőbaloldal ellen, hogyan buktassák meg a magyar kormányt, vagy tartsák hatalmon Zelenszkijét. Nekik ezek a Quentinek csak kollaterális veszteség - kissé kompromittáló, de szükséges áldozat ahhoz, hogy hatalmon tartsák magukat. Az európai baloldalnak szüksége van erre a marxista-iszlamista csőcselékre, akik megfélemlítés útján tartják tovább lélegeztető készüléken a hazugság és elnyomás vezetőit, kormányait.
Magyarországon is félholtra vertek néhány teljesen ártatlan járókelőt az olasz és német kiváltságosok jóléttől elbutult gyerekei. Egyiküket sikerült megtartani magunknak nyolc évre egy cellában, a másikuk viszont kicsúszott a kezünkből, és most az Európai Parlamentben oktat minket a jogállamiságról. Hozzá teszem, akit viszont Ilaria Salis szadista-pszihopata Antifa EP képviselőnél is gusztustalanabbnak tartok, az az apja.
Ő a világsajtónak arról panaszkodott, hogy kislánya milyen embertelen körülmények közt van elszállásolva a magyar börtönben, és mint ez ugye mindenki számára ismeretes, Magyarországon diktatúra van, ezért is azonnal el kell engedni. Tudják, a legtöbbünk megpróbálja a gyermekeit valahogy támogatni, ha egyszer saját hibájukból nagy bajban találják magukat. De sosem úgy, hogy bemocskolok egy egész nemzetet, hogy félrenevelt fejrugdosó csemetémet kihúzzam a pácból. Persze, ahogy mondják, az alma nem esik messzire a fájától.
Az antifa mozgalom ma ez európai baloldal szerves része. Csúnya és kevésbé prezentálható része, de az. Ugyanannak a baloldalnak, amelyik háborús övezetekből muszlim telepesek millióit hozza be Európába szervezetten, hogy az inkompetenciájuk és ostobaságuk miatt belőlük kiábrándult őslakosságot azokkal helyettesítse. Amíg persze azok nem érnek el egy kritikus számot, ami után szépen tömegsírba hajigálják a már szükségtelen volt szponzoraikat. Velünk egyetemben.
Nyugodj békében Quentin, nem te vagy az első, és sajnos nem az utolsó áldozata a bűnözők politikai kartelljének, amelyek ma kontinensünket babiloni fogságban tartják. De annyit erőszakos halálodból megértettünk, hogy az a probléma, amely elvette életedet, már sem humánus, sem demokratikus eszközökkel nem oldható meg. És erre is rendezkedünk be.
