Amit nem lehet egy virágcsokorral intézni, avagy mit várnak el a választók?

Gubíkék ezért sajtótájékoztatót hívtak ezért össze annak ellenére, hogy egyelőre csak azokra a véleményekre hagyatkoznak, amelyek az elmúlt napokban nyilvánosságra kerültek. Leszögezték, hogy semmi szükség a nyelvtörvény szigorítására, mivel a szlovák, mint államnyelv védelme bőségesen elegendő jogi, sőt alkotmányos garanciával rendelkezik a szlovák jogrendben, ráadásul kedvezőtlen és szükségtelen reflexeket idéznének a kilencvenes évekből, ami elkerülendő.

Szigorítások és büntetések helyett azt javasolják a kulturális minisztériumnak, hogy olyan megoldásokon és javaslatokon dolgozzon, amelyek az anyanyelv – legyen az szlovák vagy az őshonos nemzeti közösségek nyelve – használatára motiválnak.

Teljesen új szemléletmódra lenne szükség a nyelvhasználatban, amelyben nem lennének alá- és fölérendelt nyelvek Szlovákiában. Innen már csak egy ugrás lenne a Duray Miklós által sokat hangsúlyozott társnemzeti gondolat, amely kiküszöbölhetné a többségi nemzet és a kisebbségek felosztást. Vagyis a Magyar Szövetség nem csak tiltakozni kíván a nyelvtörvény szigorítása ellen, hanem alternatívát is kínál helyette.

Egyesek szerint mégis felesleges volt a sajtótájékoztató, hiszen „Gyimesi György ezzel szemben már korábban elvégezte az ilyenkor szokásos, választók által is elvárt munkát.” Honnan vette azt a sorok írója, hogy a virágcsokros látogatás a mutatós miniszterasszonynál, valamint a bűbájos cseverészés a választók által elvárt munka?

Mivel a felvidéki magyarság jogosan érez veszélyt! A múlt tapasztalatai alapján veszélyérzetét egy csokor virág nem fogja feloldani! Csoki és egy doboz desszert se.

Állítólag leültek, átnézték a tervezetet, Gyimesi elmondta a magyar aggályokat, biztosítékot kapott Martina Šimkovičová minisztertől, majd kezet fogtak, lefotózkodtak és ment mindenki a dolgára. Elmondta, hogy nincs ok a pánikra. Ha pedig mégis lenne, rajta fogja tartani a szemét az ügyön. Kinek a nevében cselekedne? Szólóharcosként?  

Mert akkor nem tudná magát feltüntetni magányos megváltóként, hanem alá kellene vetnie magát az elnökségi döntéseknek? Kinek, minek a nevében tárgyalt? Szóló felvidéki magyar ketrecharcosként, szövetséges esetleg ellenszövetséges közkatonaként? Mert így, a csokorral megpróbálta komolytalanná tenni a Magyar Szövetség tiltakozását. A magyar pártok és platformok egymásnak feszülésének elmúltával újabb magyar front a láthatáron? Elnökségi tagként bizonyára nem mehetett volna el barátjával, Tomáš Taraba miniszterelnök-helyettessel, környezetvédelmi miniszterrel (SNS) a miniszterasszonyhoz kedélyesen cseverészni.

Tarabára azért volt szüksége, hogy nagyobb legyen az esélye bejutni a kulturális miniszterasszonyhoz, aki mellesleg szintén a SNS delegáltja, ugyanúgy, mint Taraba. Egykoron mennyire tudtuk szidni a Most-Hidat azért, mert összeszűrte a levet a nemzeti párttal, és Bugár Dankoval lebratyizott. Ma ezt senki se kéri számon Gyimesin?

De a Magyar Szövetség új elnökségének lendülete nem csupán az államnyelvtörvény szigorítása elleni fellépésben merül ki. Más aktuális téma is foglalkoztatja.

A párt közleménye leszögezi: "az államfő a konszolidációs csomaggal együtt a pénzügyi átutalásokra új adónemet bevezető, az ún. tranzakciókról szóló törvényt is aláírta, de a döntéséről szóló nyilatkozatban éppen azokban a pontokban fogalmazott meg éles és egyértelmű kritikát a kormány és a koalíciós pártok felé, amelyeket a Magyar Szövetség is átgondolatlannak tart". A párt aggályosnak tartja, hogy "az elfogadott pénzügyi tranzakciós törvény hátrányosan érinti a különböző szervezeteket, és félő, hogy csökkenti az önkéntes aktivitást, ezáltal gyengítheti a közösségi összetartást, kedvezőtlen társadalmi folyamatokat okozva.”

Szlovákiában mindig felbukkan valami váratlan és bosszantó dolog. Nem fog tehát a Magyar Szövetség új vezetősége unatkozni! Tartson ki a figyelme, elszántsága és a lendülete!