Amikor semmi se drága!
Elemző legyen a talpán, aki ebben a felfokozott kampányfinisben képes belőni a választások eredményét, azt, hogy a pártok merész ötleteléssel milyen mértékben tudják még meggyőzni a választókat a hátralévő napokban.
A hajrá ugyan természeténél fogva kiélezett, de soha nem volt még ennyire változó. Korábban kiszámíthatóbbak voltak az erőviszonyok. Mintha mindenki az életéért futna.
Már az elnökválasztás is megmutatta, a rendszeridegenekre nem lehet csak legyinteni. A Fico–Danko–Bugár-triász nem sok jót hozott az országnak, és a maffiahatalom, a politika züllöttsége csak kedvez a szélsőségeseknek.
Ráadásul a személyes sors kilátástalansága is sokakat azok közül is a szélsőség felé sodor, akiknek a gyűlöletbeszéd nem az imájuk. Csak elhiszik, hogy vannak egyszerű megoldások.
Pedig Kotleba négyéves megyei regnálásakor mindenki láthatta, hogy megoldásaik nincsenek, tolvajlásból meg botrányból viszont volt körülöttük bőven.
2016-tól a parlament melegében se sokat szelídültek, népszerűségük meg szép csendben a duplájára hízott, sőt január végére a második legnépszerűbb párttá tornázták fel magukat.
Már nem csendesen, lopakodva dagasztják a táborukat, a paraziták ellen jelszóval nyíltan, erőt demonstrálva haknizzák végig az országot.
Tehetik, rajtuk a világ szeme, ingyen reklám főműsoridőben – hirdethetik a „rendteremtés” egyszerű üzenetét. Ma a cigányokat reguláznák, holnap bárki sorra kerülhet. Az ordas eszméknek azonban ellentüntetésekkel aligha lehet gátat vetni.
A szélsőség akkor veszít teret, ha jól működik az állam, ha a politika visszaszerzi a becsületét.
A mostani helyzet az elmúlt négy évben ért be, és a jelenlegi hatalom felelőssége. Az árat meg is fizetik, népszerűségüket, hitelüket tették múlt időbe.
A Most–Hídra ráégett a harmadik mondat, választóik nagy részét el is veszítették. Andrej Dankónak is több volt a botránya, mint az eredménye, s most szánalmas vergődésében a magyarokat pécézte ki, a soha ki sem ejtett autonómia miatt fenyegetőzve. A Smer is erős lejtmenetben van.
Robert Fico ugyan mestere annak, hogy a felelősséget partnereire hárítsa, de most már ez sem elég. Csakhogy Fico biztonsági játékos. És mindig van egy (ön)mentő ötlete. A kincstár kulcsával a zsebében nem is nehéz kreatívnak lenni.
A populizmus netovábbja egy héttel a választások előtt szavazni a 13. nyugdíjról, a családi pótlék megduplázásáról, amit az SNS még ingyenes autópálya-használattal is megtetézett. Hogy ezt miből nyögi ki az ország, az legföljebb március elseje után okoz majd fejfájást.
A Most–Hídnak meg már most is, hiszen ha távolságot akarnak tartani a Smertől, ezt nem támogathatják. És ezzel meg is adták maguknak a kegyelemdöfést.
A választók azt talán megbocsátják, hogy Bugár reggeli kávéját a Maldív-szigeteken Kočnerrel költi el, de a nyugdíj és a családi pótlék emelésének elutasítását nem. Csapdahelyzet a javából.
Az pedig már egyenesen politikai harakiri, hogy Érsek Árpád még meg is fejeli az egészet, amikor arról beszél, hogy ő inkább emelné az útdíjat.
Kreatív ötletekből persze ellenzéki oldalon sincs hiány. Igaz, nem az új erők az ötletgazdák. A progresszívek kampánya gyenge, úgy tűnik, Čaputová volt az egyetlen muníciójuk. De míg neki jól állt, s az elnökválasztáskor elég is volt a közhelyekre épülő kampány, most ennél több kellene. Erre azonban Michal Truban alkalmatlan.
Andrej Kiska sem ütött még lyukat a levegőbe. Az emelt fővel kampányszlogen nehezen értelmezhető, az üzenetek itt sem elég erősek, a jelenlegi hatalom leváltása többet kíván.
Nem először bizonyosodik be, hogy Igor Matovič az, aki átütő erővel tud fellépni. S mint már annyiszor, most is a hajrában a legerősebb. Késő ősszel még a választási küszöb környékén volt, a legutóbbi felmérések szerint már ott van a Smer sarkában. Matovič igazi fenegyerek. Semmitől sem riad vissza, a legkövetkezetesebben lép fel a hatalommal szemben, a koalíció több súlyos korrupciós ügyére rámutatva. Ha kell, smeres exminiszter cannes-i villáját kutatja fel, hogy kiszögelje rá, az adófizetők pénzéből vette, aztán egy huszárvágással 11 pontos internetes „népszavazást” hirdet a leendő kormányprogramról. Persze, látványakciók ezek, a politikai happening magasiskolája, de szavazatokat hoznak. Az elmúlt hetekben hadban állt az ellenzéki pártokkal is, amiért elhatárolódott a meg nem támadási egyezménytől.
Jó taktika volt! Miközben Truban, Kiska, Sulík és Hlina vívta kis vezércsatáját, ő megerősödött, és most már a tempót és a témákat is ő diktálja.
A Magyar Közösségi Összefogással meg tárgyal.
Mert hisz abban, hogy a magyar párt ott lesz a parlamentben, és újra, ahogy 2010-ig, most is a jó oldalon áll majd. Ez csak rajtunk, választókon múlik! És a magyar politika ismét helyzetbe kerülhet.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/8. számában.
