Amikor leáll a szlovák gazdaság motorja
Egyetlen gyár sorsa önmagában ritkán renget meg egy országot. És mégis, amikor a Porsche pozsonyi Cayenne-gyártásának esetleges áthelyezéséről szólnak a hírek, akkor valójában nem egy modellről vagy egy gyártósorról van szó. Sokkal inkább arról, hogy repedések jelennek meg azon a gazdasági modellen, amelyre Szlovákia az elmúlt harminc évben felépítette a gazdasági fejlődését.
A német sajtó szerint a Porsche a Cayenne gyártását Pozsonyból Lipcsébe költöztetné. Hivatalos döntés ugyan még nincs, de maga a felvetés is figyelmeztetés. Nem azért, mert néhány száz vagy ezer munkahely azonnal veszélybe kerülne, hanem mert világosan megmutatja: amikor egy multinacionális konszern nehéz helyzetbe kerül, először mindig a saját hazai bázisát próbálja megmenteni.
Ez az a pont, ahol Szlovákiának szembe kellene néznie a saját valóságával. Évtizedeken keresztül sikertörténetként ünnepeltük, hogy az egy főre jutó autógyártásban világelsők vagyunk. Valóban figyelemre méltó eredmény, csakhogy közben szinte minden tojást ugyanabba a kosárba tettünk. Az autóipar adja az ipari termelés közel felét, az export több mint egyharmadát, és emberek százezreinek megélhetése függ közvetlenül vagy közvetve ettől az ágazattól. Ez egyszerre jelent erőt és rendkívüli kiszolgáltatottságot.
A gond az, hogy a világ időközben megváltozott. Az európai autóipar már nem a korlátlan növekedés korszakát éli. Az elektromos átállás milliárdokat emészt fel, az EU úgy viselkedik az autóiparral mint egy skizofrén diktátor, a kínai gyártók egyre nagyobb szeletet hasítanak ki az európai piacból, miközben az energiaárak, a szabályozási környezet és a gyengélkedő német gazdaság folyamatosan rontják a versenyképességet. Ebben a helyzetben minden nagyvállalat újraszámolja, hol éri meg termelni.
Persze a Porsche esetleges távozása önmagában nem dönti romba a szlovák autóipart. A pozsonyi Volkswagen-gyár továbbra is stratégiai szerepet tölt be, a Touareg, az Audi Q7 és más modellek gyártása stabil alapot jelenthet, miközben a Volvo új beruházása is részben ellensúlyozhatja az esetleges veszteségeket. A hiba éppen az lenne, ha ebből azt a következtetést vonnánk le, hogy nincs ok aggodalomra.
Mert a valódi kérdés nem a Porsche. A valódi kérdés az, hogy mi történik akkor, ha néhány éven belül nem egy, hanem több autógyártó kezdi el ugyanazt a számítást. Mit kínál akkor Szlovákia az olcsóbb munkaerőn kívül? Hol vannak azok az iparágak, amelyek magas hozzáadott értéket termelnek? Hol van a kutatás-fejlesztés, az innováció, a saját technológia vagy a hazai tulajdonú nagyvállalatok rétege?
Ha pedig nem kezdünk időben új növekedési pilléreket építeni, akkor nem egy-egy modell gyártását veszítjük el, hanem azt a gazdasági biztonságot, amelyre egy egész generáció építette a jövőjét. A kérdés tehát már nem az, hogy mi lesz a német sportautókkal. Hanem az, hogy lesz-e mivel pótolni egy olyan környezetben, amely saját gazdasági szereplőit is inkább csak nehezebb helyzetbe löki a konszolidáció álcája mögött.
