Amikor a tótumfaktum belepiszkít a ventillátorba - Egy elfogott levél margójára
„Ha az ember nem olvas újságot, akkor tájékozatlan. Ha olvassa, akkor félretájékozott” – mondja Denzel Washington, és ebben mintha visszaköszönne Mikszáth Chablon úrja (manapság sablonnak írnák), aki bármikor előhúzza a kor leibzsurnalisztáit (értelmezzük megélhetési újságíróknak). Jöjjenek a firkászok, gondoljanak egy nagyot, és szellentsenek bele a simalisztbe, hadd szálljon a por!
Nagy a baj! És meg kellett nyitni a fiókokat. A ferdítés fiókjait. Mert a számok a bukásról beszélnek. Ha így folytatódik, a mamelukoknak nem jut majd zsíros parlamenti poszt. És akkor mi lesz? Az mégsem képzelhető el, hogy poszt nélkül maradjanak.
„Chablon úr tevékenysége sokoldalú, teendői bokrosak. Most aktát intéz el, ha nagyon kényes siberozza.”
Most azt kell bizonyítani, hogy mi vagyunk a lehetséges képviselet. Mi vagyunk a tisztesség, a törvényt betartó felekezet, amely tótumfaktuma a szpoluprácának.
Mi vagyunk a letéteményesei (és egyben haszonélvezői) a szlovák–magyar együttélésnek. Erre meg jönnek ezek és képünkbe vágják, hogy nem kellett volna ennyit lopnunk! Nem kellett volna elnéznünk, hogy ennyit lopjanak tettestársaink. Persze, azt nem látják be, hogy a szpoluprácához megfelelően behunyt szem szükséges. Mert csak akkor csurran-cseppen valami.
Szóval nagy a baj. Valahogy meg kellene győzni a felvidéki magyarokat, hogy nem a tisztességes képviselet a fontos, hanem a hatékony (mármint a mi pénztárcánknak hatékony). Be kell bizonyítani, hogy nem rajtunk bukott meg az egységes képviselet. Mi akartuk! Mi odaengedtük volna őket – persze, a megfelelő mértékben. Hiszen mi vagyunk a vezető erő! Ezt még augusztusban egy jól megfizetett közvélemény-kutatással bizonyítottuk is! Miért akarták akkor a mandátumok felét, hiszen négy évvel ezelőtt csak a magyar szavazatok hatvan százalékát szerezték meg? Mi tudtuk hozni a szlovák szavazatokat, hogy bent legyünk a parlamentben. Ők hol voltak akkor?
Igaz, augusztusban olyan feltételeket támasztottunk, amelyekbe – előre tudtuk – józanul senki sem megy bele. A Béla és az Árpi is megmondta, hogy négy százalékon vagyunk, ami már majdnem öt. Mit akarnak ezek itt? El is utasította a megegyezést a főnökségünk 35:5 arányban. Persze akkor még nem láttuk a lejtmenetet, azt, hogy talán mégis össze kellene fogni. Amikor meg összefoghattunk volna, addigra jöttek ezek a fiatalok, és arról kezdtek el beszélni, hogy ugyanolyan korruptak vagyunk, mint Róbert testvérünk. Pedig ez nem is korrupció! A Maldív-szigeteki kaland is csak a helyzet tisztázására szolgált! Nem kell, hogy minket összemossanak a szervezett felvilággal! Mi igenis tisztességesek vagyunk! Tisztességesen építjük az autópályákat, tisztességesen óvjuk a túzokokat, tisztességesen osztjuk a környezetvédelmi támogatást a hidas önkormányzatoknak, és a Béla is jó keresztény. Szinte minden héten bérmálkozik!
De most már kezdeni kell valamit! Jöjjenek a leibzsurnalisztok! De már ezek sem az igaziak. Pedig a globális szövetségből a barátaink tálcán nyújtották nekik a muníciót. Még jó, hogy nem feledték a jelszót: Világ szélsőbalosai egyesüljetek! Jó érvekkel jöttek, állítólag úgy lopták el a Fidesztől.
Erre itt van ez a címeres megmondónk a mi saját napilapunknál. Igaz, az elején megfelelően „aufrührenezi a drecket” (Eszterházy), azaz a végterméket beleereszti a ventilátorba, de a szerencsétlen a végén az egészet kétségbe vonja mindenféle mondvacsinált kibúvókkal. Még szerencse, hogy a túzokbarát miniszterünknek van egy oldala, ahol fizetett hirdetésben lehet nyomatni, hogy az egészről az Orbán tehet. Na meg a Kubatov. Bár ilyen levél soha nem ment az Őryhez, ővele nem kommunikálnak az ilyenről, de ez mellékes. Mégiscsak most lett Őry a kampány vezetője, gyorsan rá kell kenni valamit. Az mégsem lehet, hogy a magyar érdek érvényesüljön, hiszen minket nem ezért fizetnek! Sem innen, sem onnan. Nem ez a mi jövőnk! Így ebből nem lesz meg a megfelelő jutalék!
Mikszáth után szabadon csak ennyi:
Nincs más, mint várni Chablon urat, aki megdiktálja, hogy mit tegyünk. Mert a logikánál hatalmasabb Chablon úr. Hozzon már egy leibzsurnalisztát, aki lapot szerkesszen, és lobogtassa a magyar képviselet zászlaját. A lobogtatásért természetesen egy kis szubvenció is jár. Sok példa van erre a múltból és a jelenből. Mert a sablonok a múltból származnak még. Rég eltűnt politikusok hagyták itt, soha be nem váltak, de azért váltig folytatják. Mert mi a tény?
A tény az, hogy Felvidéken zavarok vannak, messze beláthatatlan bajok, minden rétegbe benyúlók, melyeknek orvoslása égető teendő lenne. Egy ügyes, gyakorlott államférfiúra volna szükség, aki tekintélyével, nagy tapintatával és biztos kezével meglelje és végigcsinálja velünk, velök a kivezető utat. És mi történik?
