Amikor a latrok ítélkeznek
Brüsszel gátlástalan bizantinizmusát látva az ember csak bámul, hova lettek a nyugati civilizáció alapértékei. Az államoknak (még) van ugyan alkotmányuk, így megalapozott törvénytáruk is, a bírói gyakorlat azonban, összhangban az EU legfelsőbb fórumaival, mintha felelősség nélkül ignorálhatná (ignorálja is) az EU működésének jogi alapjait.
Soros György korrupciós aktivitása oly mértékben átformálta, lezüllesztette a három legfontosabb fórum, az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács moralitását, hogy ma már a szemberöhögős csalás, a hazudozás és az önkényeskedés – mint fegyelmező (sakkban tartó) eszközök – az EU napi gyakorlatát jelentik.
Mostanában délutánonként négytől hatig általában zenét hallgatok. Uram bocsá´ komolyzenét is. Azt már bevallani sem merem, hogy mobilfüggő korunktól (elfajzott) eretnekként időnként operát is. Méghozzá egyre nagyobb élvezettel. Mostanában Wagner Szerelmi tilalom című operáját kóstolgatom. A kolozsvári Operaszínház remek fordításban magyar nyelven állította színpadra ezt az operát. S mert szokásom szerint előbb a szinopszist is elolvasom, a történetet, vagyis a cselekményt gond nélkül tudom követni.
Az opera szövegét is Wagner szerezte, Shakespeare Szeget szeggel című vígjátékának szövegét írva át librettóvá. Íme, egy klasszikus vándortörténet vándortartalommal, bár a jelentése és értelmezése koronként változhat. Különböző történelmi és művészettörténeti korszakok másként értelmezhetik, de a Janus-arcú despotizmus azért minden korban undorító marad. Ezért a színpadon zajló történet minket is megérint, sőt magával ragad.
Brüsszel bizantinizmusa Shakespeare vígjátékában így hangzik: „Elismerem, hol ítéletre gyűlnek / Lehet néhány az esküdtek között / Ki a vádlottnál is nagyobb lator.” A helyzet az, hogy számunkra a feltételes mód, a „lehet” már rég megalapozott állítássá, despotákká vált. Shakespeare után cirka kétszáz évvel az itt vázolt türannizmusok Wagner korában is motiváló (és ihlető) forrásként mozgatták meg az igazságérzetet!
A Wagner-opera cselekménye Szicíliában játszódik. A Földközi-tenger bohó játékosságra hajló népe éppen karneválra készül.
Egy pöffeszkedő német kényúr, Frigyes helytartó (fővesztés terhe mellett) tiltja be a karnevált (s vele a szerelem szabadságát). Wagner szövege kíméletlenül továbbvezeti a nézőt-hallgatót a kulisszák mögötti titkok bemutatásával, ahol a tilalmak kihirdetői, rejtőzködve a társadalom vizsla tekintete elől, gátlástalanul hódolnak azon örömöknek, amelyeket a társadalom számára tiltanak. Fridrich despota a kulisszák mögött habozás nélkül megkörnyékezi Izabellát, a szép arcú apácát, s nem rajta múlik, hogy azon melegében nem gyalázza meg! De Fridrichnél Brigella rendőrfőnök sem különb, aki a tilalom alatt Dorellával, a fogadós lányával üzekedik.
Érdemes volna tanulmányozni és mélyebben megérteni azokat az összefüggéseket, amelyek a brüsszeli bizantinizmust ilyen félreérthetetlenül előlegezik meg számunkra.
Napjainkban, 2024-ben Brüsszel „barokkja” Magyarországot próbálja minden áron karanténba zárni, miközben a magyar kormány a kor szelleme, a tömbökbe zárkózás helyett a „konnektivitás” elvét vallja, a kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági kapcsolatok fejlesztését. S mert Magyarország, mint már annyiszor a történelem folyamán, az elsők közt csatlakozva ehhez a világot átrendező elvhez, ma a brüsszeli „fennhatóság” számára maga a „főutálatos”.
Élvezettel hallgatom a Szeget szeggel drámából Szerelmi csalódás címmel korunkig vándorolt, és a kolozsvári Operaszínházban mókás kedvvel színpadra állított operát. Közben a latrok névsorát gondolatban a brüsszeli kabinettársaság névsorával egészítem ki.
Megjelent a Magyar7 2024/43. számában.
