Amikor a bulvár szintjére süllyed a közélet

Követelőzés, egymás sértegetése és játszótéri kommunikáció. A legolcsóbb dél-amerikai szappanopera elegáns díszletek közt, miközben a tét egy ország lakosainak mindennapjai. Szándékosan nem akarok úgy fogalmazni, hogy az életünk, mert bár így van, nem szeretnék melodramatikus lenni, mint a miniszterelnök és a koalíciós partnerei.

Meglepődésre persze semmi ok, ne legyünk olyanok mint a letűnt teniszcsillagból instagramos véleményvezérré süllyedő Dominika Cibulková, aki naivát játsszva kapott óriási verbális pofonokat a köztévé műsorában, hogy aztán az interneten okoskodjon, úgy mint a politikusok, akik szintén nincsenek tisztában azzal, a tetteiknek következménye is lehet.

Nem tudták ezt Fico milliókat „varázsló” szakemberei, és nem sejtik az őket megbuktató új kormány tagjai sem. Ehelyett csak sajtótájékoztatók tömkelegét produkálják, miközben mindenki becsmérli a másikat, de ennek ellenére együtt akarnak dolgozni.

Az érdekházasság legdurvább esetének vagyunk tanúi, de míg előbbi magánügy, az utóbbi olyan területe az életünknek, amely minden szlovákiai lakost érint. Most halmozottan is, hiszen a vészhelyzet közepette korlátozások sokaságát kellene elfogadnunk, mi több, betartanunk. A járványügyi adatok kissé javulnak, de a kormány ezen a téren jóformán semmi érdemlegeset nem tesz.

Ne legyek igazságtalan, legalább annyit kaptunk, hogy az oltási rendszer már nem versenyfutás alapján zajlik, hanem egy várótermes regisztráció keretén belül, amely részben segít kiegyensúlyozni a súlyos hibákat. Ennek ellenére az időpontok még az utolsó nap is változnak, s az sem igaz, hogy legalább 48 órával korábban kiderül, hova mehet majd oltásra a jelentkező.

Mondhatnánk azt is, ezek kisebb gondok, s így is van, mert továbbra sem tudjuk mi lesz az orosz vakcina sorsa Szlovákiában, pedig már több mint három hete megérkezett, ahogy azt sem, milyen gyomorforgató műveletekre lesznek hajlandók a kormány tagjai. A szappanoperai bekiabálásokat elkerülendő, Boris Kollár a parlament ülését is elhalasztotta, ezzel is bizonyítva, súlyos a belső válság.

Kollár az előrehozott választásokkal is fenyegetőzött, pedig nála ez eddig nem volt szokás. Ezt nagyon is szeretnék elkerülni a négyes tagjai.

Mi pedig lassan oda jutunk, hogy a kormányról szóló híreket akarjuk elkerülni, mert akik szeretik is a hosszúra nyúló történeteket, azok is inkább valamilyen fiktív történetet preferálnak saját életük helyett. Ez az államapparátus pedig nagyon igyekszik belenyúlni a mindennapjainkba, még annál is jobban, mint azt a különleges helyzet megkövetelné.

Nehéz bármilyen előrelépést is keresni a politikai irányításban, amely képtelen megegyezni és csak tovább erősíti azon ellenfeleit, akiket a korrupció miatt annyira szeretett volna leváltani.

Közben egyre több sajnálatos ügy derül ki a jelenlegi kormányzat képviselőiről is, egy év alatt pedig azt is megtanultuk, a felelősségvállalás nem erőssége a kormánytagoknak. A napokban már többen lemondtak, de a diplomamunkáik miatt már közel egy éve vádolt úriemberek továbbra is erkölcsről és józanságról beszélnek, miközben egyre kevésbé hisszük el, hogy ezeknek legalább a nyomai megvannak náluk.

A bulvárra hasonlító politikai mindennapok pedig teret adnak arra, hogy még többen ábránduljanak ki végleg abból, amit a demokráciának jelentenie kellene, ez pedig számos radikális erőnek adhat lehetőséget.

Ezt jobb lenne elfogadni, mert hamarosan nem csupán Facebook-betyárok és multiapukák döntenek majd a jövőnkről, hanem olyanok, akik még az alapvető emberi értékeket is kétségbe vonják. A politikai kultúra határait már egyébként is átléptük.