Álommá váló saját ingatlan
A fiatal felnőttkor egy ember életének talán legnehezebb időszaka. A szülőktől való elszakadás, önálló döntések meghozatala és a felelősségvállalás mind új impulzus számukra. Van azonban még itt egy dolog, ami komoly válaszút elé állítja a fiatalokat, az pedig a szülői háztól való elszakadás és a saját ingatlan birtoklása, ami lényegében a nagybetűs élet kezdetét jelenti.
Sokak szerint a saját ház a felnőtté válás egyik szimbóluma, a stabil egzisztencia, a családalapítás jele. Napjainkban azonban ott tartunk, hogy egyre több fiatal számára ez inkább egy álom, mint reális cél. A 20-as, 30-as éveikben járó nemzedék jelentős része nem azért nem építkezik, mert nem akar, hanem mert nem tud. A lakás- és építőipari árrobbanás, a hitelkamatok emelkedése, az alapanyaghiány és a bérnövekedést messze meghaladó költségek együtt olyan akadályt képeznek, amit kevesen tudnak megugrani.
Szlovákiában, Magyarországon és a régió más országaiban hasonló a helyzet, a fiatalok nagy része vagy szülői segítséggel, vagy egyáltalán nem jut saját otthonhoz. A házépítés, ami korábban természetes életszakasznak számított, ma inkább kiváltság. Az utóbbi években az építőanyagok ára sok esetben duplájára, sőt bizonyos termékeknél háromszorosára emelkedett.
Egy egyszerű családi ház felépítése, ami tíz éve még nagyjából 100 ezer euróból megvalósítható volt, ma gyakran 180-200 ezer euróba is fájhat. Ehhez jön a telekár, amely a városok közelében szintén az egekbe szökött.
Az anyagárak mellett a kivitelezők bérei is horribilisak, mivel egyre kevesebb van belőlük.A szakmunkások külföldön jóval többet keresnek, így a helyben maradók munkadíja megugrott. A fiatal párok gyakran azzal szembesülnek, hogy hiába lenne telek és terv, nincs, aki felépítse a házat, vagy csak irreálisan hosszú határidővel és költséggel.
Sokan a banki hitelekben látják a megoldás kulcsát, azonban a törlesztőrészletek fizetése sem egy “leányálom”. A kamatemelések után a törlesztőrészletek sokszor akkora terhet jelentenek, amit egy átlagos fizetésből nehéz kigazdálkodni. A fiatal felnőttek döntő többsége ma bérházakban vagy szülői ingatlanban él. A „saját” gondolata sokak számára már nem motiváció, hanem távoli, elérhetetlen cél.
Ennek pedig társadalmi szinten is súlyos következményei vannak, elhalasztott családalapítás, kevesebb gyermek vállalása, elvándorlás külföldre.
A lakástulajdon hiánya nem csupán gazdasági, hanem pszichológiai kérdés is. A stabil otthon hiánya bizonytalanságot eredményez, nehezíti a hosszú távú tervezést, és csökkenti a fiatalok önbizalmát. Sok mai fiatal rendkívül céltudatos és önállóságra vágyik, az anyagi lehetőségeik azonban ezt nem engedik meg nekik.
Árulkodó statisztika, hogy Európán belül Szlovákia az egyik olyan állam, ahol a fiatalok a legtovább maradnak a szülői házban, átlagosan 31 éves korukban költöznek el otthonról.
A fiatalok ezzel kapcsolatos álmai persze nem tűntek el, csak valamelyest átalakultak. Egyre többen keresnek alternatív megoldásokat, mint közösségi lakóprojekteket, modulházakat, felújításra váró vidéki ingatlanokat, vagy éppen lakókonténereket. Mások külföldön próbálnak szerencsét, hogy ott gyűjtsék össze az anyagi alapot egy hazai építkezéshez.
A fiatalok lakhatási nehézsége nem pusztán generációs probléma, hanem gazdasági gond. A jövedelmek és az ingatlanárak között rég nem volt ekkora a szakadék. Ugyan a bérek is lassacskán emelkednek, azonban az ingatlanárak emelkedése rohamos. A házépítés ma már nem pusztán pénz kérdése, hanem kitartás és hosszú távú tervezés próbája. A fiatalok többsége nem lustaságból vagy kényelemből marad a szülői házban, egyszerűen a gazdasági helyzet falat húz az álmaik elé.
A jövőre nézve tehát az a kérdés, hogy alternatív megoldásokkal lehetséges lesz-e javítani ezen a helyzeten, vagy pár év múlva egy 20-as éveinek második felében járó fiatal felnőttnek már esélyese sem lesz saját ingatlant birtokolni.
