Alkotmányhős, akcióban
Néhány hete, miután Robert Fico bejelentette, hogy nincs is nála alkalmasabb az alkotmányos rend védésére, hiszen az emberi jogokért kevesen tettek annyit, mint ő, amolyan fricskaként címlapon hoztuk, ahogy a szlovák politika kikopott Supermanje annektálja az Alkotmánybíróságot. De mit ér a fricska egy csavarintás nélkül, így hát a talárra áhítozó főhősünket a kijárat felé irányítottuk. S mára kiderült, beletrafáltunk. Nincs Kassa felé menekülési útvonal, nem nyújt majd védelmet a talár. Fico nem lesz az Alkotmánybíróság elnöke, még bírája sem. Legalábbis most nem.
Már számát sem tudni, hogy a koalíciós triumvirátus hányadik válságát éli 2016 óta. Kijátsszák és hátba szúrják egymást bármikor, ha az érdekük úgy kívánja. Bojkottálnak, félrebeszélnek, fenyegetőznek, miközben lassan belevesznek a hazugságözönbe. Már nem is meglepő, hogy ez történt most is, az alkotmánybíró‑választáskor. A Smer‑SD, a Most‑Híd és az SNS ismét megtett mindent azért, hogy a kormányzati politika teljesen hiteltelenné váljon, s ebben a felelősségük közös.
Az alkotmánybírójelölt‑választási cirkusz azonban azt is igazolta, hogy Robert Fico önjáró és kiszámíthatatlan. S ami ennél is súlyosabb, párttársait úgy vezényli és manipulálja, ahogy az érdeke diktálja.
Most bosszúból táplálkozó érdeke azt diktálta, hogy megbénítsa a választási procedúrát. A politikai kommunikáció leggátlástalanabb manipulátora néhány hete még arról szavalt, hogy senkinek sem olyan fontos az alkotmányosság, mint neki, most meg már az sem zavarja, hogy a meghiúsított szavazással alkotmányos válságot idéz elő. Demokratikus világban az efféle hazardírozás megengedhetetlen.
Pedig milyen szép volt a terv! Miután szinte minden szinten megbukott, háttérbe kényszerült, ráadásul sokáig halványnak tűnő utódja, Pellegrini is láthatóan a fejére nőtt, Fico bevonul az Alkotmánybíróságra, ahol talárba bújva próbálja majd befolyásolni a dolgok menetét. Ez tehát egyelőre nem fenyeget, igaz, ennek az az ára, hogy működésképtelenné vált a taláros testület. Ma még nehéz lenne megmondani, hogy Fico márciusban újra nekifut‑e az újabb választásnak, vagy józanul mérlegelve lehetőségeit, inkább Brüsszel felé veszi az utat, ahol akár még egy biztosi állást is kikaparhat magának.
Megkockáztatom, a politikát csak távolról nézők számára is világos, hogy Bugár Bélát sem a demokráciaféltés vezérelte, amikor ellenszegült Fico megválasztásának. Politikai lavírozása ismét olyan fordulatokat vett az elmúlt két‑három hétben, amire csak kevesen képesek.
Előbb képviselője zöld utat ad Fico jelöléséhez, majd pártja megakasztja a megválasztását. Sőt, szövetkezve a nemzetiekkel, még a nyilvános szavazást is végigverekszik a plénumon, mint régen, a szociban, elvtárséknál, ahol, mint tudjuk, a bizalom nem volt munkaeszköz, semmit sem bíztak a véletlenre. Bugárnak sem maradt sok választása. Valószínűleg attól nem roggyant meg a térde, hogy néhány magyar és szlovák értelmiségi nyílt levélben nyugtalankodott Fico támogatása miatt.
A Matovič által robbantott Peter Kresák elleni ügynökmúltvád ennél jóval nyomósabb ok a pálfordulásra (nem mellesleg ő volt az egyik legesélyesebb jelölt). Bugárnak tehát gyorsan lépnie kellett, hogy elterelje a figyelmet Kresák kínos ügyéről. És ami még fontosabb, jól felfogott érdeke is ezt diktálta, hiszen az államfőválasztáson is kellene valamit fogni, Fico megválasztása ugyanis számára teljes bukást is hozhatott volna.
Bugár Bélának csak egy esélye maradt, ha megpróbálja magát minél határozottabban és látványosabban leválasztani a volt kormányfőről. Mert azt reméli, az emberek akkor majd megbocsátják, netán el is felejtik neki, hogy három éve szemrebbenés nélkül lefeküdt Ficónak.
Egyébként is csak március 16‑áig, az államfőválasztásig kell kibírni. Azután új nap virrad, mindenki elfelejti a szembeszegülést, a válságot, az előrehozott választásokkal való fenyegetőzést, és minden visszatérhet a régi kerékvágásba; győz a buksza hatalma, hisz eurómilliók várnak még zsebekre.
A kérdés csak az, mi meddig hunyunk szemet a cinikus köpönyegforgatás és a felelőtlenség újabb és újabb térnyerése fölött?
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/8. számában)
