Alkatrészről alkatrészre
Lassan már egy vodkát sem lehet meginni anélkül, hogy felmerülne a kiberbiztonság kockázata. Na de, félre a tréfát, az állam kiberbiztonsága napjainkban nagyon komoly ügy. Egy hivatalnokra kenni a statikus sebességmérő kamerák beszerzésének ügyét viszont komolytalan.
Nemrégiben, a Balaton felé haladva, az egyenes szakaszon valamilyen oknál fogva kirakott hetvenes táblánál észleltem, hogy a megszokott útvonalam mentén három-négy újabb statikus kamera is figyeli az utat, mely a korábbi arra jártom idején még nem strázsált ott. Azt már 1940-ben megírta Rejtő Jenő, hogy nem lehet minden pofon mellé forgalmi rendőrt állítani, napjaink rendőrhiányos világában pedig már a sebességméréshez sem kell, hogy a közeg testi mivoltában kapcsolódjon. Aki már kapott vastag borítékot Magyarországról, az tudja, immár nemcsak az Isten szeme lát mindent, ahogy nagyapáink tanulták az iskolában egykoron, hanem a Véda is...
Mivel a közlekedési fegyelem az utakon nem olyan, amilyennek lenni kéne, a gyorshajtás és a felelőtlen előzés pedig a közlekedési balesetek egyik leggyakoribb oka, a represszió jelentősége az utakon nehezen kérdőjelezhető meg. Ennek egyik jó eszköze lehet a telepített sebességmérő berendezés, mely a borítékolással bezárólag minden munkát elvégez, csak a nap végén kell elvinni a postára, tehát humánerőforrás-igénye viszonylag alacsony. Az így felszabaduló rendőri erőt pedig máshol lehet használni, ahol nagyobb szükség van rá. Mindig volt, van, lesz ilyen terület.
Azonban rövid vizsgálódás után kiderült, a kamerák technológiai háttere több ponton is orosz kapcsolatot mutat. Gyártóként ugyan egy ciprusi cég szerepel, melynek hátterében azonban orosz szál sejthető. Ezt követően – az egyébként az aktuális országos rendőrfőkapitányt is adó – Nemzetbiztonsági Hivatal vizsgálata megerősítette, hogy a két tesztelt kamerában orosz gyártmányú alkatrészek vannak, és a berendezések éles üzembe helyezésük esetén potenciális nemzetbiztonsági kockázatot jelenthettek volna, ha rákapcsolják őket az állami infrastruktúrára.
Matúš Šutaj Eštok belügyminiszter ezt követően azonnal visszavonulót fújt, felbontotta az együttműködést a Soitronnal, és áldozatként pozicionálta magát. Állítása szerint a tárcát "átverték". S miként a nyári hírekben gyakori fuldokló akár egy szalmaszálba is megkapaszkodik, két minisztériumi hivatalnokra, és a Szlovák Metrológiai Intézetre próbálta rátolni a felelősséget. Miközben ez utóbbi intézmény leginkább azért van, hogy a mérlegek, benzinkutak hitelesítésével megakadályozza a vevők átvágását. Esetükben a hitelesítés a sebesség mérésének technikai megvalósulására korlátozódott, a berendezés eredetét nem feladatuk vizsgálni, csak azt, hogy amikor a berendezés 90 km/h-t mutat, akkor az tényleg annyi-e.
A tárcavezető reakciója a felelősségelhárítás iskolapéldája: mutogat a beszállítóra, a metrológiai intézetre, miközben a saját minisztériumán belül mindössze két alacsonyabb beosztású hivatalnokot áldoz fel – ráadásul hangsúlyozva, hogy ők "közös megegyezéssel" távoznak és "nem hibáztak". (Ha nem hibáztak, miért kell távozniuk, adódik óhatatlanul a kérdés, na de hát, ne legyünk álnaivak.) Egy belügyminisztertől elvárható lenne annak megértése, hogy a méréstechnikai hitelesítés nem jelent kiberbiztonsági átvilágítást. Ha egy, az SMÚ által hitelesített mérlegen romlott húst ad el nekem a hentes, azért nem a mérleg papírjaira a stemplit ráütő technikus a hibás. Šutaj Eštok, ahelyett, hogy vállalná a felelősséget a tárca hiányos ellenőrzési mechanizmusaiért és a felügyeleti feladatok során történt mulasztásért, úgy tesz, mintha ő csupán egy gyanútlan kívülálló lenne. Nem először, nem utoljára mondja ki direkt vagy indirekt módon, hogy a minisztériuma illetékességi körében történt mulasztásért mindenki hibás, csak ő nem.
Közben pedig Robert Fico miniszterelnök "beszédesen hallgat". Az ellenzék természetesen Šutaj Eštok távozását követeli, a SaS, a Slovensko, a Demokrati és a Za ľudí is ezt sürgeti, a KDH pedig teljes körű belső biztonsági auditot akar. Fico azonban egyelőre hagyja, hogy a belügyminiszter vergődjön a saját magyarázatai között. Šutaj Eštok esetleges bukása ugyanis önmagában nem feltétlenül veszélyezteti Ficót, a Hlas gyengülése viszont kifejezetten kedvezhet a Smernek.
A júliusi NMS-modellben a Smer 15,4, a Hlas pedig 7,7 százalékon állt. Az Ipsos júniusi mérésében a Smer 19, a Hlas 6,8 százalékot kapott. Az Ipsos szerint a Hlas júniusra visszaesett az áprilisi szintre, és ezzel a kormányoldal össztámogatottsága is gyengült.
A Hlas a Smerből való kiválása óta Fico szemében veszélyes rivális, még ha jelenleg egy koalícióban is kormányoznak. Matúš Šutaj Eštok a Hlas elnöke és a kormány egyik legexponáltabb, és leginkább erodálódó arca. Minden egyes ilyen ügy – ahol a belügyminiszter amatőrként viselkedik, visszakozni kényszerül és nevetség tárgyává válik – közvetlenül rombolja a Hlas választói megítélését és politikai tőkéjét. Ficónak nem érdeke megmenteni a belügyminisztert, de az sem, hogy azonnal menessze. A Hlas gyengülése (valószínűleg) automatikusan a Smer pozícióit erősíti a kormánypárti szavazótáborban. A miniszterelnöknek, mint megannyiszor, csak egy kávét kell kérni, és megvárni, míg a rivális pártelnök elvágja maga alatt a fát.
