2020. március 27., 07:39

Akiknek nem osztottak lapokat

Összesen hat politikai szubjektum jutott be a szlovák parlamentbe. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg azokról sem, akik közvetlenül a parlamenten kívül rekedtek.

Miroslav Beblavý, Michal Truban, Alojz Hlina
Fotó: TASR

Talán csak véletlen, hogy az a két párt maradt parlamenten kívül, akik a nyáron arról kötöttek paktumot, hogy nem támadják egymást a választásokig, vagy a választóik tudatosan ilyen bizonyítványt állítottak ki?

Az biztos, hogy a politikai kultúrát valamelyest mindig javítja, ha két párt megnemtámadási szerződést köt egymással, de az már más lapra tartozik, hogy a választók ezt nem mindig díjazzák.

A KDH és a PS-Spolu érdekes utat jártak be, ám a választási kudarc mindkét párt esetében egyedi.

Ideális világszemlélet, avagy egy buborékba szorult valóság?

A PS-Spolu pártszövetség esetében fel sem merült a közös listaállítás. A köztársasági elnöki- és az EP-választás annyira jól sikerült a pártkoalíciónak, hogy úgy gondolták a nyerő taktikán nem kell változtatni, ezzel a lendülettel simán az ellenzék vezéreként masíroznak be majd a szlovák parlamentbe.

Ám a valóságérzékeléssel néha egy kicsit bajlódni szoktak a progresszív pártok,

a PS-Spolu esetében is ez lehetett a gond: nem látták át az egész térképet. Pedig a kampány idején nagyon keményen felvették a harcot a szélsőségekkel, olyannyira, hogy a ,,Poďme do nich!“ kampányszlogenjüket szó szerint valósították meg, és majdhogynem közelharcban ütköztek meg Kotlebáékkal.

Az agresszív kampányuk ilyen tekintetben nem hozott gyümölcsöt,

azonban pozitívumként lehet a számlájukra írni azt, hogy az egész országot a kampányban becsülettel felszántották. Nagyon sok olyan települést látogattak meg, ahol korábban az ĽSNS ért el sikereket. Ennek dacára Kotleba múltbéli szavazóit valaki más szólította meg, de az egyben a választásokon is diadalmaskodott.

A PS-Spolu hiába próbált új vadászterületekre tévedni, egy nagyvárosi urbánus párt nagyon nehezen érti meg a vidéki szavazó aggodalmait,

pláne, ha az adott párt csak néhány éve került fel a politikai térképre. A liberális koalíció egyéniségek hiányától is szenvedett.

A progresszívek közül sok talpraesett szakember jutott ki májusban Brüsszelbe.

Truban és Beblavý személyisége pedig láthatóan nem volt eladható termék, ráadásul rajtuk kívül alig lehetett hallani másról.

Naiv, de egyben bátor döntés volt, hogy kitartottak a kétpárti koalíciós indulásban, így mindenféle ködösítés nélkül kommunikálták azt kifelé, hogy a szabályokat betartva indulnak el a versenyen. Csak éppen azt felejtették el, hogy ami elég volt májusban, az februárban kevésnek bizonyulhat. Hiába a 6,95%-os eredmény, a szabályok értelmében ez kevesebb mint 7%, ezért nem jár parlamenti mandátum. 

Trubanék már sejthették, hogy az ellenzéki térfélen nagy lesz a tömörülés. Kiska felbukkanása pedig az erőviszonyokat még jobban megosztotta, ilyen körülmények között rizikós a 7% fölötti eredmény.

De hát nem elég elhinni azt, hogy Pozsonyban ők a legerősebbek?

Persze a realitás és a matematika más szabályrendszer alapján működik.

Ismét a vége hiányzott

A KDH esetében balszerencsésen alakult ez a választás is.

Ne feledjük, a 2016-os parlamenti választás is kudarc volt számukra. A kereszténydemokratákkal két választási ciklusban fordul már elő, hogy közvetlenül a parlamenti küszöb előtt végeznek. 2016-ban 4,94%-ot, 2020-ban pedig 4,65%-os eredményt szereztek a keresztények.

A KDH úgy gondolta, hogy a 2016-os év csak egy rossz botlás volt, és a hibából majd tanulni lehet.

A pártot 2016-ban egy karizmatikus személy vette át: Alojz Hlina, akinek az volt a feladata, hogy a kereszténydemokratákat visszajuttassa a szlovák parlamentbe. Nos ez a feladat nem sikerült az árvai pártelnöknek, pedig sokáig a párttársai részéről a munkájára nem volt panasz. Egészen a végsőkig bízott a sikerben, és életben tartotta a reményt a kereszténydemokraták számára.

A KDH az egyik legrégebbi pártstruktúrával rendelkező párt, regionális és önkormányzati szinten kiépült szerkezettel rendelkezik.

Az elmúlt években az önkormányzati és megyei választásokon sikeresen szerepeltek, választói bázisuk stabil, és fegyelmezett.

Hlinának hiába sikerült elfogadtatnia magát a választóival, nem rajta múlott a siker.

A KDH igyekezett jó kapcsolatot ápolni a többi demokratikus jobboldali párttal. Talán túlságosan is jófiút játszottak Hlina vezetésével.

Ezt pedig az ellenfelei kihasználták, és a nyakába akasztották a liberális címkét, amellyel megpecsételték Hlina sorsát. Pedig hiába igyekeztek azt kommunikálni, hogy a PS-Spolu-val kötött egyezség csupán pragmatikus és taktikai szempontból született. Ugyanakkor a keresztények tábora is megosztottnak bizonyult: Kotleba és Harabin pártja is meggyőzött néhány jámborlelkű keresztényt, akik bele is estek a ,,hamis próféták“ által készített csapdába.

Aztán ne feledkezzünk meg Igor Matovičról sem, és azon belül az Anna Záborská által vezetett KÚ-ról. Záborskáék Matoviččal szövetkeztek, amelynek következében  az OľaNO megnyerte a választást, a sikerben pedig Záborskáék is részesülhettek.

A KDH ellen erős ellenkampányba kezdett a KÚ. Hlináról azt állították, hogy lefeküdt a liberálisoknak, Szlovákia határait pedig megnyitja az özönlő migránsáradatnak.

A KDH hiába magyarázta valós álláspontját, már késő volt, Záborskáék támadása tökéletesen volt időzítve.

A KDH és PS-Spolu kudarca megerősíti azt a politikai közhelyt, hogy a nyílt lapokkal játszani még nem elég a sikerhez.

Tisztában voltak a várható kudarccal, ennek ellenére bíztak a saját szabályaik szerinti politizálás sikerében. Nos, úgy néz ki, ezzel Szlovákiában egyelőre még nem lehet választást nyerni.

Megosztás
Címkék