Akció, akció!
Mindig mérgelődöm a bolti akciós árak miatt, mert megtévesztik az egyszerű embert. Rászedik, felültetik, csőbe húzzák, palira veszik. Nem folytatom a szólások felsorolását, pedig van belőlük még jó sok, amelyek a becsapásra vonatkoznak. Maga a nyelvfejlődés is bizonyítja, hogy az átverések gyakori jelenségei az életnek, ezért sokféle módja alakult ki a csalások kifejezésének.
Határozott véleményem, hogy ha valamelyik üzletlánc a már-már idegesítő akciók helyett általános árcsökkentést, ezzel együtt stabil árakat hirdetne, a vásárlók sokkal többen keresnék fel, és ezek az üzletek előbb-utóbb nagyobb népszerűségre tennének szert. Mert az emberek kimondottan csak azt vennék meg, amire valóban szükségük van, nem kényszerülnének 2+1-es és hasonló cirkalmas vásárlások megejtésére, hogy abban az illúzióban ringassák magukat: megspóroltak valami kis pénzt.
Egyes hálózatok a pénztári blokkon is feltüntetik, hogy ön, kedves vásárlónk, ma ennyi és ennyi eurót és centet mentett meg magának. Az ilyen információ jobb kedvre deríti a földi halandót, még jó, hogy nem megy vissza a boltba, és nem költi el azonnal a „megtakarítást”.
A Billa is szorgalmasan tájékoztat a napi megtakarításról, amely azonban sehol sincs, csak úgy ukk-mukk-fukk elszáll az éterbe. Hogy kevesebbet fizettem, mint amennyit vásároltam? Ugyan, kérem! Az igazság inkább az, hogy többet vettem a kelleténél, mert hagytam magam rávenni olyan cikkek megvásárlására, amelyekre most éppen nincs szükségem, csak azért mert most olcsóbban adják. De amikorra majd szükségem lenne rájuk, lejár a jótállásuk, s dobhatom a kukába, jobb esetben megajándékozhatom velük a macskákat.
Csak hogy vájkáljak a sebeimben, meg szoktam nézni a „napi megtakarítást”. Hát nem mondom, szép mínuszos összegek jelennek meg a blokkon, nem is értem, hogyan lehetséges, hogy az üzletek nem mennek tönkre, ha ennyi kedvezményben részesítik a kedves vásárlót.
Azt tapasztalom, hogy negyven eurónyi áru esetében 21,92 eurót takarítottam meg, vagy 13,34 euró esetében 7,29-et, 26 eurón pedig 13,38 euró volt a megtakarításom. Ahogy így elnézem a számokat, mindegyik alkalommal a vásárlás értékének minimum a felét visszakaptam az üzlettől. De hogy ebből mennyi az igaz, azt nem tudom eldönteni.
Nemrég viszont alaposan leesett az állam, amikor hazaérve a soppingolásból elővettem az élelmiszerboltban kapott számlát, és azt láttam, hogy a 39,27 eurós vásárlás során 50 eurót takarítottam meg. Még jó, hogy nem alkalmazom azt a takarékoskodási módszert, amit a szomszédom, aki a vásárlás után rendszeresen félrerakja a számláján feltüntetett megtakarítást.
Igaz, ez csak a nyugdíja utáni legfeljebb második hétig sikerül neki, utána már a fogához veri a garast, és hozzá kell nyúlnia az ominózus megtakarításhoz is. Nem arról van szó, hogy nem hiszek ezeknek a számoknak, nem a matematikai helyességüket vonom kétségbe. A szemfényvesztő alapgondolat miatt háborgok.
A takarékoskodásról már nagyon sok tanulmány, elemzés és tanácsadó cikk jelent meg, de vaskos könyvek is hirdetik, sőt tanfolyamokon tanítják ezt a csalfa tudományt. Én egyelőre (még mindig!) tudatlan vagyok e téren, de azt szentül hiszem, hogy az akciós élelmiszerek és egyéb árucikkek vásárlása nem igazán a járható út.
