Agárdy Gábor: Lengyel félelem Kelettől és Nyugattól?
Az utóbbi pár évben egy fontos, de nem meglepő folyamat van kibontakozóban Európa északkeleti szegletében: Lengyelország aggódva figyeli keleti szomszédainak geopolitikai aktivitását és nyugati szomszédja gazdasági agresszivitását (pl. Nord Stream 2). Annak a Németországnak szárnyaló gazdaságát, amelyet a mai napig az USA katonasága ellenőriz – a II. világháború utáni megszállás hivatalosan sohasem szűnt meg, szépen átfolyt a NATO-ba.
Lengyelország nem ok nélkül gyanakszik, ugyanis úgy a szovjet, mint a német hosszan tartó megszállás még elevenen él a köztudatban. Ezért inkább az USA felé orientálódik, amerikai (NATO) katonaságot és haditechnikát állomásoztat a keleti határain. A balti államoknak hasonlóan rossz az orosz-német tapasztalata.
Az orosz expanzió megfékezésére már az 1920-as években a lengyel Józef Pilsudski marsall kezdeményezte az Intermarianum projektet, amely egy szanitáris sáv lett volna a Balti- és a Fekete-tenger között. A mai Lengyelország leporolta ezt az elképzelést, s hozzátette még az Adriai tenger térségében és a Balkánon található államokat. Mivel Lengyelország a Kelet-európai országok diplomáciai karmestere és tudatában van annak, hogy a NATO egy párhónapos-féléves reakcióidővel működő félig béna kolosszus – hiszen az USA nagyon messze van. A távolság ellenére Lengyelország azonban jobban bízik az Amerikai Egyesült Államokban, mint a szövetséges európai NATO-csapatokban és felvetette az Inermarianum 2-t, amit a „Három Tenger Kezdeményezés“ címen javasolt megalapítani azért, hogy Közép-Európa viszonylagos függetlenséget szerezzen a keleti és nyugati nagyhatalmakkal szemben (természetesen lengyel vezénylettel).
A gazdasági társulás egy lengyel javaslatra 2016-ban meg is alakult, melynek eddig 12 tagja van. Szóba került már 2007-ben is New York-ban, az ENSZ-ben a háttérbeszélgetéseken. A tagok (Ausztria, Bulgária, Csehország, Észtország, Horvátország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia) nem titkolt célja az, hogy támogatást nyújtsanak a három tenger (Balti-, Adriai- és Fekete-tenger) közti térségnek, főleg ami az észak-déli kereskedelmi forgalmat illeti. Elsősorban az energiaáramlás (gáz, kőolaj, villamos energia), szállítmányozás (TEN-T), környezetvédelem és távközlés területén.
Gazdasági szempontból ez a V4-ek kiterjesztett változata is lehetne, mintegy másolja a néhai KGST térségbeli aktivitását (amit akkor egyedül csak a Szovjetunió irányíthatott).
Talán kialakulófélben lenne egy Közép-Európai Egyesült Államok, amely elképzelést a kezdeményezés csúcstalálkozóján Donald Trump amerikai elnök azonnal a védőszárnyai alá vett? Ezt egyértelműen fogalmazta meg az idén júniusban Varsóban a G20-csúcs után!
Az USA-nak nem érdeke az erős Európa, benne a vergődő EU-val. Brüsszelnek persze nem tetszik az ügy, főleg Németország fejezte ki rosszallását, ami német szempontból érthető. Ebben benne van pl. a Nord Stream 2 körüli hercehurca és az amerikai cseppfolyós gáz szállításának a „réme“ is, ami ma már realitás.
Látva a mai EU-s állapotokat, nem elvetendő az elképzelés. Magam is írtam folytatásosan magyar napilapunkban valamikor1994-95 körül a témáról. Akkor még úgy láttam, hogy Közép-kelet Európában ezt a szerepet Horvátország és a V4 kaphatja meg. Azóta nagyot változott a világ, Románia, Bulgária és a Baltikum is az EU tagja. Oroszország újra nagyhatalom lett, Németország ugyancsak, hátterében az EU-val és egy szerencsétlen brexittel.
Európa geopolitikai stabilitása nagymértékben Németországtól és Oroszországtól függ. A németek és az oroszok lehetséges szoros együttműködése (ami gazdasági kényszerből előbb-utóbb létre fog jönni) nagyon aggasztja az USA-t és persze Lengyelországot is. Abban a világjátszmában ugyanis, ahol Oroszország adja a nyersanyagot, Németország és az EU nyugati fele a tudást és a technológiát, az USA nehezen fog megállni.
Az USA részéről egyértelműen ékverési kísérletről van szó az EU-n belül, Lengyelország részéről pedig egy bizonytalan kísérletről, amivel fékezni tudná a német és orosz gazdasági és geopolitikai expanziót. Ezért ne csodálkozzunk azon, ha a közeljövőben Berlin, Brüsszel és Moszkva is intenzívebben fogja „pödörni a bajuszát“.
A Három Tenger Kezdeményezés további kongresszusa 2018-ban lesz Romániában. A leporolt Intermarianum egy eléggé nagy területű és lakosságú alakulat lenne, hiszen az EU-nak területileg a 28%-át adná, lakossága pedig elérné az EU lakosainak 22%-át. A gond a gazdasággal van, ami egy szocialista örökség – jelenleg az EU GDP-jének csak a 10%-át produkálja. Ez pedig nem nagyon kecsegtető! A politikában azonban mindig érvényes: „soha ne mondd, hogy soha“! Valójában ez lenne a többsebességes EU-nak a másik fokozata (ami ki fog alakulni, ha az EU ilyen siralmasan folytatja). Még mindig jobb egy szervezett második fokozat, mint egy magára hagyott volt szocialista blokk káosza, ahol igazából láthatóvá válna a híres „lenini“ imperializmus, ami nem más, mint a gazdasági globalizáció és a pénzügyi világhatalom egyirányú és haszonalapú alkalmazása.
Agárdy Gábor
