Adventi várakozás
Tudjuk, hogy az adventnek nem a dőzsölésről, a habzsolásról vagy a mértéktelen vigadozásról kell szólnia, hiszen ez az ünnepvárás, a karácsonyra való csendes lelki felkészülés időszaka. Mégis nehéz lenne elképzelni, hogy városaink főterein elmaradnának a karácsonyi vásárok. Eltűnne a kürtöskalácsok, a cigánypecsenyék és a sütemények illata, a mézpálinka és a szegfűszeggel, fahéjjal készült forralt bor sem csiklandozná az érzékszerveinket, és nem válogathatnánk a sok karácsonyi csecsebecse közt, felszabadultan trécselve, találkozva az ismerőseinkkel, barátainkkal.
Márpedig a legszebb karácsonyi vásárok mellett Európában eljött az ideje, hogy meghirdessék a legbiztonságosabb vásárok versenyét. Addig, amíg van mit értékelni Berlintől Párizsig. Tőlünk nyugatra éppen efelé tartanak, hiszen sok nyugat-európai városban az idén elmarad a karácsonyvárás ünnepi hangulata. Az emberek jobb híján bezárkóznak, és az otthonukban töltik az adventi várakozást. És szomorúan emlékeznek a régi időkre. Azokra, amikor még béke volt a lelkekben, és nem kellett félteniük a testi épségüket, mert nem hajtott közéjük „Allahu akbar!” kiáltással egy messziről jött idegen, azzal a szándékkal, hogy minél több keresztényt megöljön. Tizenöt-húsz éve még nem kellett hátranézegetni, nem közelít-e valami sötét figura, aki kést akar szúrni a bordáink közé.
Még élénken élhet az emlékezetünkben – hiszen az ilyet nehéz elfelejteni – a berlini és a magdeburgi iszlamista terrortámadás. Az első esetben tizenkét halálos áldozat és több tucat súlyos sebesült, a másodikban öt áldozat és kétszáz sebesült volt a mérlege a mértéktelen „befogadásnak”. Berlinben 2016-ban, Magdeburgban 2024-ben rontott a tömegbe egy kamion, illetve egy személygépkocsi. Az iszlamisták támadásai elsöpörték a karácsonyi vásárok ünnepi hangulatát, ám ami a történteken túl még súlyosabban esik a latba: egy társadalmat fosztottak meg a biztonságérzetétől. A támadások után olyan szigorú szabályokat vezettek be a szabadtéri események biztosítására, amiket nehéz betartani és még nehezebb finanszírozni. Az önkormányzatoknak különösen, állam bácsi pedig inkább a bevándolókat támogatja. Német lapok szerint több városban ennek esett áldozatául idén a karácsonyi vásár.
Brüsszelben, Európa „fővárosában” ugyan nem törölték el idén a karácsonyi vásárt, de a szellemi, lelki rombolás itt is megtette a hatását. A brüsszeli agybaj 2012-ben kezdődött, amikor a muszlim érzékenységre tekintettel karácsonyfa helyett a derék belgák egy huszonöt méter magas „elektronikus télfát” állítottak, amelyet tévéképernyőkből raktak össze, és aminek fel lehetett menni a tetejére. Amint besötétedett, a „fa” világítani kezdett, és „minden tíz percben lenyűgöző showt” élvezhettek a látogatók. Már ha volt mit élvezni ezen a bizarr látványon.
Az idén ugyan állítottak karácsonyfát a brüsszeliek, ám a betlehemet – az idegenek érzékenységére való tekintettel – arctalan figurák alkotják. A készítők szerint azért, hogy bárki bele tudja képzelni magát nemtől, bőrszíntől, vallástól és szexuális hovatartozástól függetlenül. Ha mindez nem lenne elég, valaki elrabolta a betlehemi Kisjézus arctalan fejét, így inkább eltávolították a megmaradt torzót a jászolból.
De mellőzve a sajnálkozást vagy a siránkozást, jobban tesszük, ha megbecsüljük azokat az európai kormányokat és országvezetőket, akik kiállnak népük érdekeiért, és nem viselkednek gyáva bólogató Jánosokként egy épülgető, elmebeteg ideológia szerint megvalósulandó birodalom – senki által nem választott – vezetőivel szemben. Mert ha azt hisszük, hogy ma még csak az ünnepeinket vetik oda az idegeneknek, tévedünk. A jövőnket, a gyermekeink és az unokáink jövőjét akarják feláldozni a hamis próféták. Ha hagyjuk.
Megjelent a Magyar7 2025/50. számában.
