A világ újrefelosztása és Európa marginalizálódása
Sok nagytudású történész és közgazdász már évek óta állítja, hogy – mint mindig az elmúlt kétezer év folyamán – egy nagyhatalom „élettartama“ 120-150 év. Ha visszanézünk a történelembe, legföljebb az időtartamban találunk kisebb nagyobb eltéréseket, a bukás, megszűnés és a megsemmisülés mindig bekövetkezett...
Ha jól értelmezzük az idők szavait, most itt tart valahol a végéhez nagyon közeledve a globális Amerikai Egyesült Államok. Miután a Szovjetunió szétesése után megszűnt a kétpólusú világrend és az USA kialakította magának a világcsendőr szerepét, elkezdődött a világfegyelmező hatalom még erősebb kibontakozása, amelynek kezdeteit a 2. világháború idejére tehetjük.
Ez a gazdasági IT segített a globalizált tőkének a megerősödésében, a piacok térnyerésében és a politikai hatalom kiszélesítésében, az USA-ban főleg a demokratákon és szimpatizánsaikon keresztül.
Mindenből megárt a sok, így Amerika népének is elege lett a demokratákból és az uralmuk alatt megjelent és kiszélesedett káros mozgalmakból, mint az LMBTQ, voke-, BLM, stb. Ide tehetjük az USAID-ot is, hiszen az ide kicsatornázott százmilliárdok idegen kormányok megdöntésére és bizonyos ideológiák terjesztésére lettek előirányozva alapítványok százainak világhálózatán keresztül.
Donald Trump megválasztása az amerikaiak önvédelmi reflexe volt, az utolsó pillanatban kicsit behúzták a kéziféket. Az új hatalom pedig – tudva, hogy közeleg a világcsendőrség vége – menti még a menthetőt és igyekszik elodázni a végitéletet.
Az orosz-ukrán proxy-háború is beleillik ebbe a képbe, megakadályozta (egy ideig) a német-orosz gazdasági közeledést, ide illik az Északi Áramlat-2 felrobbantása is. Amerikának már évek óta célja az, hogy a lehető legjobban meggyöngítse Európát és benne az EU-t. Trump győzelme csak felerősítette ezt a törekvést.
A hangzatos szavak már nem sokat érnek, elég csak simán hallgatózni a müncheni konferencián, hogyan képzelik el az amerikaiak az orosz-ukrán háború lezárását. Trump Európa (és benne Ukrajna) arcába csapta, hogy ásványi kincsek, ritkaföldfémek és energia formájában visszaköveteli az Ukrajnának eddig juttatott kb. 500 milliárd dollárt.
J. D. Vance amerikai alelnök pedig nem tett zsebkendőt a szája elé, amikor Európával tudatta, hogy nem kérnek belőlük a béketárgyalásokon. Európa többé nem prioritás az Egyesült Államok számára.
A világ a jelek szerint háromfelé lesz szétosztva, amelynek három globális ura lesz: Amerika, Oroszország és Kína. Ez Amerikának nem tetszik, de belemegy ebbe a játékba, mert többet ér az egyharmad mint a semmi. Más szóval, alakul a világ újrafelosztása, nevezhetjük Jalta 2-nek, amelyben Európának már egyre rosszabb lapjai vannak.
Ez is elhangzott Münchenben: „...a legnagyobb fenyegetést Európára nem Oroszország vagy Kína jelenti, hanem a hagyományos európai értékek elleni, belülről jövő fenyegetés...“.
Európa, benne az EU és saját lelkivilágukkal nem teljesen tisztában lévő vezetői felkészülhetnek arra, hogy az Amerikából kiűzendő ideológiák és politikai gyakorlatok szépen átköltöznek Európába és folytatni kívánják majd romboló tevékenységüket, még jobban kihegyezve a globalisták és a szuverenisták, vagy másképp a balliberálisok és a konzervatívok egymással való szembenállását.
N. Gyurkovics Róza a Ma7 6. számában így ír: „...A woke-világ vak világ. Éberen fülel, hogy lecsapjon mindenre, ami nem úgy más, ahogyan ő a másságot engedélyezi, hanem tényleg más. Különbözik tőle. A woke-világ a parancsuralom, amely kiforgatja értelméből a szavakat-fogalmakat, a bűnből erényt, az áldozatból gazembert csinál, és toleranciát kiált-követel újdonszász elméletének...“.
Ettől pontosabban, rövidebben és velősen néz lenne megfogalmazi azt a tényt, hogy a szeretett Európánk a világban történő események között a perifériákra sodródik és lassan megszűnik hatalmi tényezővé lenni.
A gyönyörű nőnek – Európának - éppen ideje lenne felébrednie és itt is kisöpörni az európai „deep state“-t, a mélyállamot, amely sem Istent, sem embert nem akar ismerni.
