A választók esete a bojtos sapkával
Agyal az Európai Unió, hogyan másszon ki a saját maga okozta slamasztikából. Legújabb ötlete (amelynek kiagyalója akár közgazdasági Nobel-díjat is érdemelne), hogy csökkentenék a csővezetéken Európába érkező orosz gáz árát. Ahogy Móricka elképzeli: egyszerűen ráhúznának egy ársapkát, és attól minden megoldódna. Tetszik tudni, azét a gázét, amely éppen nem jön, mert az oroszok elzárták a csapot. Képi hasonlattal élve: fogjuk a sapkánkat, és feldobjuk a fogasra, amelyet nyár elején leszereltünk a falról. Zseniális.
Ursula von der Leyen EB-elnök éleslátását villogtatva be is jelentette, hogy szerinte Vlagyimir Putyin fegyverként használja az energiát a kínálat csökkentése és az energiapiacok manipulálása révén. Na de majd mi megmutatjuk Putyinnak! A (nem érkező) gázért annyit fogunk fizetni, amennyit mi jónak tartunk, és ettől a zseniális húzástól „Putyin el fog bukni és Európa lesz a nyertes”. Örök időkre, és soha másképp.
Hírek szerint Von der Leyen szeptember 14-én Strasbourgban, az Európai Parlament plenáris ülésén tartott évértékelő beszédében készül előterjeszteni az európai energiahelyzet megoldását célzó csodálatos uniós javaslatot. Amely, tegyük hozzá, némi átfedéssel megegyezik a G7-ek (Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, Kanada, Németország, Olaszország, Európai Unió) szintén zseniális ötletével.
Vlagyimir Putyin első riadalma elmúltával, miután alsóneműt cserélt, megüzente: oké, ám legyen, akkor ezeknek az országoknak nem adunk gázt. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a nem létező fogasról nem csak a sapka fog lehullani, de a kabát is.
A történetnek persze vannak különféle árnyalatai. Ezek egyike, hogy az európai csapok elzárása közben Oroszország egyre több gázt szállít Kínának, aminek egy részét Kína eladja az Európai Unió tagállamainak. Természetesen kétszeres-háromszoros áron. Ennek pedig az a logikája, hogy az eladott gázon az agresszor Putyin is keres, és a közvetítő (átcímkéző) kommunista Kína is kaszál, miközben az Unió többszörös áron kapja azt a gázt, amit Oroszországtól nem fogad el. A pengeéles logikát ebben sem nehéz felfedezni.
Ezek után már csak egy kérdés marad: meddig tűri még az Európai Unió négyszázötvenmillió lakosa, hogy ezek a zsenik így üzleteljenek a fejük fölött, és taszigálják őket a szakadék felé? Az Unió vezetőinek ugyanis semmi sem drága. Nem nekik kell lecsavarni a radiátort, mosás helyett szellőztetni a ruhát, kevesebbet zuhanyozni és a zuhany alatt vizelni, hogy kisebb legyen a vízfogyasztásuk. Nem ők fognak kuporogni télen a melegedőhelyeken.
Igaz, Németországban a minap volt egy tüntetés, hogy a német kormány ne támogassa tovább Ukrajnát (de hát azok a tüntetők természetesen szélőségesek és németországi oroszok voltak, legalábbis a hírek szerint). Amúgy pedig az uniós tagországok kormányainak többségét jottányit sem érdekli a választóik véleménye. Úgy kell nekik. Annalena Baerbock német külügyminiszter például kijelentette: „Nem számít, mit gondolnak a német választóim, én teljesíteni akarom az ukrán népnek tett ígéretet.” Herbert Reul, Észak-Rajna–Vesztfália CDU-s belügyminisztere ennél is messzebb ment. Szerinte azok a németek, akik esetleg tiltakozni akarnak az energiaellátás megszűnése ellen, az állam ellenségei, akik meg akarják buktatni a kormányt. Elég világos beszéd. Az Annnalena–Herbert tandem szerint tehát nem ők vannak a népért, hanem a nép őértük, és aki el akarná hajtani őket, az közellenség.
Mintha valami hasonlót megértünk volna 1989 előtt tájainkon.
Az is igaz, hogy az európai meghatározó politikusok közül mindössze Matteo Salvini, az olasz Liga vezetője mondta ki egyértelműen: a gázszámla megháromszorozódott, Oroszország kasszája pedig feltöltődött, ezért szerinte az Európai Unió hatóságainak vissza kellene téríteniük az olaszoknak az oroszellenes szankciók bevezetése miatt felmerült költségeket.
Szegény Salvini! Nem elég, hogy bíróság elé citálták a migránsokat taxiztató hajók kitiltása miatt, most már – a Herbert Reul-logika szerint – az egész Uniós vezetés ellensége lesz, pedig még kormányra sem került. De legalább Orbán Viktor nem lesz egyedül.
