A vágyvezérelt és a józan külpolitika

Kétségkívül megosztó témáról van szó, sok minden nem világos, ezért, hogy megértsük, tisztáznunk kell pár dolgot. Ehhez azonban geopolitikai vizekre kell eveznünk. A teljes történetet még nem ismerjük, de a válaszreakciókat igen. Ezek tükrében világos, Oroszország nem tehet meg akármit, főleg akkor, ha Csehország a NATO bizalmát élvezi. Tehát más érdekszférába tartozik, mint ahogy a többi V4-es ország is. De haladjunk szépen sorjában.

Ha egy országot ilyen fenyegetés ér, indokolt lépés kiutasítani a diplomatákat, ilyen szempontból Csehország úgy cselekedett, ahogy azt a nemzetközi szabályok és a protokoll szerint kell.

Történt azonban még valami, reakcióként Szlovákia is kiutasított három orosz diplomatát. Ez a lépés viszont nem volt indokolt szlovák részről, de nem is vélhető logikusnak, hiszen az országot közvetlenül nem érintette a dolog. (Netán vannak rejtett információk, csak nem tudunk róla?)

A szlovák diplomácia mindezt azzal indokolta, szolidárisnak kell lenni a „testvérországhoz”, és bizonyítani kell az euroatlanti irányultságot. Ezt nevezik ám amatőr politizálásnak. Szlovákia miközben azt akarta bizonyítani, mennyire elkötelezett partner, a túlzott udvarlásuk már arról tesz bizonyságot, nincs is súlya az egyes döntéseknek, mindent megfontolás nélkül kell másolni, ami külföldről és a nyugati világból jön.

Ebből is látszik a szlovák külpolitika még jócskán gyerekcipőben jár. Pedig lehetne ezt okosabban! Adja magát a kérdés, mégis mi a józan megítélése a dolognak? Lehet-e okos külpolitikát folytatni?

Szlovákiának meg kell tanulnia mérlegelni és nem túlzásokba esni. Nem kell bizonygatni azt, hogy kik a szövetségeseink, hiszen a kilencvenes évektől ez evidenssé és egyértelművé vált. Megcáfolhatatlan tény, hogy Szlovákia, mint ahogy a többi V4-es ország, a NATO-hoz tartozik, és ez a szövetség tartós alapokon nyugszik. Már csak ezért sem kell bizonygatni, hogy az ország mennyire elkötelezett a nyugati világhoz, elcsépeltté és jelentéktelenné válnak ezek a kijelentések, a szélsőségesek és a ruszofilek pedig erre nagyon harapnak.

A Nyugatot lehet szeretni vagy bírálni, utóbbi némileg jogos is, de vannak olyan értékek és érdekszövetségek, amelyek szorosak. Hívhatják az amerikai elnökötöt Bidennek vagy Trumpnak, ebből a szempontból ez lényegtelen, hiszen a hagyományokhoz híven mindenkinek el kell ismernie: a NATO a tagállamoknak hosszú ideje biztos védelmet jelent a külső fenyegetésekkel szemben.

Jelenleg nincs alternatíva és nem is igen mutatkozik a világpolitikai térben.

A NATO a V4 országait is összekovácsolja, hiszen Magyarország és Lengyelország is kiállt Csehország mellett. Mert ha baj van, akkor össze kell zárni és segítséget, támaszt kell nyújtani a közeli szövetségesünknek. Magyarország és Lengyelország megmutatta, milyen a hatékony külpolitika. Szlovákia azonban túllőtt a célon, bebizonyította, van mit tanulnia a szomszédos országoktól.

Szlovákiának nagy szüksége van a szomszédos országok támogatására, mint ahogy a V4-nek is szüksége van a NATO-ra, hogy védelmet és nyugalmat biztosítson a régió zavartalan fejlődéséhez.

Nem kell Oroszországra ellenségre vagy mint a gonosz birodalmára tekinteni, egy fontos és erős ország, üzleti szempontból ki lehet használni a lehetőségeket. De eddig és ne tovább! Ne feledjük, milyen örökséget kapott a szabad világ, bármennyire is csábítanak egyeseket az orosz tradicionalista és „konzervatív” eszmék, azok a szabad világban is megtalálhatóak.